Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

354 870. szám. 100. fej. 65. sz. és 97. fej. 55. sz.) oly tárgyak megtalálása czéljából, melyekkel az említett törvényekben felsorolt számos büntetendő cselekmény volt elkövetve. A házkutatás mindezekben az esetekben oly személyek ellen is elrendelhető, kik tettesekiil, részesekül vagy bíínpártolóknl nem gyanúsíthatok. Nem szükséges e harmadik személyeknél teljesített házkutatásnál sem az, hogy már előre meghatározott bizonyos tárgyakra irányuljon a kutatás, továbbá kivéve a »Malicious Injuries Act« alapján elrendelt házkutatást, ez szükség esetében éjjel is teljesíthető. Magát a házkutatást rendszerint a békebiró jelenléte nélkül, alsóbb rendű tisztviselők foganatosítják és még tanuk .jelenléte sem szükséges. Még kevesebb megszorításoknak van alávetve az eljárás, ha a kutatást robbanó anyagok megtalálása czéljából teljesítik. Az »Explosives Act« (38. Vict. 17. fej. 55. sz., 73. és 75. sz.) szerint a békebiró, vagy sürgősség esetében valamely magasabb rendőri hivatalnok írásbeli rendeletben utasíthatja az alsóbb közigazgatási hivatalnokokat, hogy házkutatást teljesítsenek annál, a ki ellen alapos gyanú van, hogy jogtalanul robbanó anyagok vannak birtokában. A felügyelőknek és á községi elöljáróság által általában felhatalmazott rendőri hivatalnokoknak minden gyanú nélkül is joguk van éjjel is átkutatni oly gyárakat, raktárakat, közlekedési intézeteket és vállalatokat, melyeket robbanó anyagok készítésével, illetőleg ily anyagok iparszerű szállításával foglalkoznak, és ha úgy találják, hogy törvényellenes czélra akarják azokat felhasználni, a lefoglalást azonnal teljesíthetik. Még messzebbmenő házkutatást biztosít a »Prevention of Crimes act« (1871., 34. és 35. Vict. 112. fej. 16. sz.). E törvény szerint az alsóbb rendőri tisztviselő a felsőbbnek írásbeli parancsa következtében házkutatást tarthat: 1. ha az átkutatandó helyiségeket oly személy birja, ki egyszer csalás vagy becstelenséggel járó bűncselekmény miatt fogságra volt ítélve; 2. ha az átkutatandó helyiségeket az utolsó tizenkét hónap alatt oly személy birta, a ki orgazdaság vagy tolvajok elrejtése miatt elítélve volt. Tisztán a rendőri felügyelet folyománya tehát ez a házkutatás. Nincs attól feltételezve, hogy valóban büntetendő cselekmény lett légyen elkövetve, és nincs határozott tárgyakra szorítva. Elrendeléséhez a törvény világos szavai szerint elég, ha az »ordre«-t kiadó felsőbb rendőri tisztviselőnek általában oka van hinni, hogy az átvizsgálandó helyiségek lopott dolgok rejtekhelyéül szolgálnak. Ez az ismertetés eléggé mutatja, hogy Angliában a házjog erős oltalma nem egyjelentőségtí azzal, hogy az igazságszolgáltatásnak megbénítva erőtlenül kellene visszahátrálni a gonosztevők házának küszöbe előtt. Ellenkezőleg, szentély csak a becsületes és gyanútlan polgárok háza, de a hol az igazságszolgáltatás valódi érdeke követeli, ott teljes erélylyel lépik át a házjog sorompóit. Sőt oly széles jogkörrel van a rendőrség felruházva és oly latitude-del bir a békebiró, hogy a visszaélések megakadályozása valóban nem az angol jog irott szabályainak, hanem ama tapintatnak és alkotmányos érzéknek köszönhető, mely a hatalom letéteményeseinél Angliában nyilvánul. f) Hazánkban, mint alkotmányos államban mindig tiszteletben tartották a házjog szentségét. Az »invasio domorum nobilium sine iusta causa« a nagyobb hatalmaskodások köze volt sorozva. Büntetőtörvényeink a házjogot valamint a közhivatalnok, úgy a magánszemélyek jogtalan behatolása ellen hathatós védelemben részesítik (B. T. K. 199. §., 330—332. §§.). A házkutatásnak, mint vizsgálati eszköznek szükségét azonban a terheltek kézrekerítése vagy bűncselekményre vonatkozó fontos tárgyak feltalálása czéljából már régibb hazai törvényeink is elismerték (1548 : 50., 1659 : 16.). E vizsgálati eszközhöz a gyakorlat mindig csak nyomós gyanuokok alapján nyúlt és rendszerint birói határozat következtében volt helye. »Használni az oly bűntettekben lehet — mondja Szlemenics (többször id. mű 148. lap) — melyek után valami fenmaradhat, miből a bűntettnek valódiságát, szerzőjét vagy körülményeit fel lehet födözni . . .«