Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 353 » tozik az érdekeltnek felmutatni. A közbiztonsági közegek saját hatáskörükben is foganatosíthatják a házkutatást, ha valaki ellen elővezető vagy elfogató parancs van kiadva, ha tettenkapás esete forog fenn, de mindkét esetben az érdekelt kívánatára az indokolt írásbeli határozat vagy azonnal, vagy huszonnégy óra alatt kézbesítendő. Az, a kié az átvizsgálandó helyiség, mindig felhívandó, hogy a házkutatásnál jelen legyen. Ha akadályozva van a megjelenésben vagy távollevő: akkor e felhívást a család valamelyik felnőtt tagjához, vagy ennek hiányában valamelyik házbelihez vagy szomszédhoz kell intézni. Ezenkívül jegyzőkönyvvezetőt és két birósági tanút is mindig kell alkalmazni. Ha semmi gyanúsat nem találtak, erről az érdekelt kívánatára bizonyítvány adandó. E lényeges rendelkezéseken kívül több részletes intézkedést is tartalmaz a törvény és különösen kiemeli a követendő eljárás kiméletességének követelményét. Az osztrák törvény a személymotozásról is rendelkezik, midőn megengedi, hogy oly személyek, kiknél nagy valószínűség szerint az eljárás czéljára bizonyítékul szolgáló tárgyak vannak, vagy a kiket bűntett vagy vétség gyanúja terhel, vagy rovott elfíéletűek, megmotozhatok. e) Köztudattá lőn, hogy Angiidban a házjog kiváló tiszteletben részesül. Valóban feltehetjük mi is a kérdést Szalay Lászlónkkal: »Kí ne hallotta volna az idősb Pitt szavait: »Minden angolnak lakóháza erősség; — legyen bár szalmakunyhó, melyet az ég viharai körülzúgnak, a zápor betörhet, de a király be nem törhet.« Az angol jogviszonyoknak ily természetű általános jellemzésével sok helyütt meg szoktak elégedni. Szinte félnek a continentális jogászok e tárgygyal behatóbban foglalkozni, nehogy az angol »házjog« megszokott, hagyományos idealismusa dicsfényéből veszítsen. E munkálat nem érheti be a hagyományos általános jellemzéssel. Tárgyilagos források nyomán igyekezni fog az angol jognak a házkutatásra vonatkozó elveit és szabályait a maga valóságában bemutatni. Az angol jog is a terhelt kézrekerítése és a bizonyítékul alkalmas tárgyak feltalálásának czéljából ismeri el a házkutatás szükségét. A terhelt kézrekerítése végett bárkinek, tehát teljesen gyanútlan egyéneknek háza is átkutatható. A bizonyítékul alkalmas tárgyak megtalálása czéljából való házkutatást eredetileg a common law nem ismerte. A gyakorlat azonban oda fejlődött, hogy a békebiró hatásköréből önként folyónak ismerték el, ha ez Írásbeli határozat (search warrant) alapján elrendelte a házkutatást oly személy ellen, kire alapos gyanú volt, hogy »Felony« tettese, részese vagy bűnpártolója. Hasonlóképen a rendőri közegek hatáskörében állónak ismerték el ama jogot, hogy gyanús egyéneket birói határozat nélkül is megmotozhassanak. A szokásjognak eme szabályait több külön törvény részben megerősítette, részben fejlesztette, sőt harmadik gyanútlan személyek ellenében is megengedte a házkutatást. A legrégibb eme törvények közül az 5. Geo. 4. c. 83. fej. 13. sz., mely a békebirót ama joggal ruházza fel, hogy utazók szállásául szolgáló házak átkutatását elrendelhesse, mihelyt esküvel erősített feljelentésből alaposan vélelmezhető, hogy ott munkakerülők vagy csavargók tartózkodnak. (Az ily egyének egy hónapig terjedő fogsággal büntethetők.) A Goinage és Forgery act.-ok szerint (24. és 25. Vict. 99. fej 27. sz. 98. fej. 46. sz.) a feljelentőnek eskü helyett tett ünnepélyes biztosítására a békebiró minden helyiség átkutatását elrendelheti, hol alapos gyanú szerint oly tárgyak találhatók, melyek érez- vagy papírpénz vagy kereskedelmi papírok hamisításával összefüggésben vannak. Hasonlóan rendelkeznek a Larceny and Embezzlement act-ok (24., 25. Vict. 96. fej. 103. sz.) és a Metropolitan Police Act. (2. és 3. Vict. 71. fej.) oly tárgyakra nézve, melyek a tulajdon elleni büntetendő cselekményekkel vannak összefüggésben. Még az sem kivétel, ha csak a »Summary Jurisdiction« eljárásának tárgyát tevő kihágásról van szó. Hasonlóképen a házkutatás elrendelésének jogát biztosítják a békebiró számára a Malicious Injuries Person és a Malicious Injuries Property Act (24. és 25. Vict. KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVII. KÖTET. 46
