Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 29 Ezenkívül még a nyomozó írásbeli eljárás intézményeit veszi a javaslat oltalma alá. A magán vádat egészen kizárja, az egész vizsgálatot rendőri közegekre bízza, a főeljárást a polgári per mintájára teljesen írásbelivé teszi, az 1790-iki javaslattól eltérve a negatív bizonyítás rendszerét elhagyja, a közvádlót majdnem minden fontos ügyben felebbezésre kötelezi és a főbenjáró ügyeknek az ítélet végrehajtása előtt legfelsőbb helyre való felterjesztését rendeli. Az országos küldöttség munkálatainak tárgyalása az 1832/36-iki országgyűlésen kezdődött, de a büntetőjogi javaslatokra nem került a sor. Az időközben lefolyt évek abba a korszakba esnek, melyben a büntető perjogi fogalmak Európaszerte gyökeres módosuláson mentek át. Az 1808-ban életbelépett code d'instruction criminelle akkor kezdette nagy befolyását érvényesíteni az európai, különösen a német bűnvádi eljárásokra. Hazánkban belterjességre nézve az 1790-iki törekvéseknél is erősebb volt az az áramlat, mely 1840-ben a hiteltörvények reformjával kezdődött és mely csakhamar körébe vonta a büntetőjognak és a börtönügynek gyökeres átalakítását is. E reformáramlat kifejezést nyert az 1840. évi V. t.-czikkben, mely a »büntető és javitó« rendszer kidolgozására országos bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy vegye tekintetbe á külföldi hasonló tárgyú munkálatokat és legyen figyelemmel az 1827-ik évi küldöttség tervezetére is. A bizottság már az 1843-iki országgyűlésnek előterjesztette jelentését és annak kapcsán bemutatta az egész büntetőjogi munkálatot, melynek második része a büntető eljárásról szól. . Az 1843-iki javaslat ama részének kidolgozásánál, mely az eljárásról szól, a franczia code d'instruction criminelle szolgált mintául. A magyar törvényszerkesztő a büntetőjog anyagi részében bátran követhette a német legislatiót s különösen a badeni codex-javaslatot, mert az ebbeli munkálatok, a német tudomány befolyása alatt, már akkor első rangot foglaltak el Európában. Azonban nem utánozhatta azokat az egyidejű német törvényeket, melyek az eljárást szabályozták. A német büntető eljárás csak akkor kezdett kibontakozni a legmerevebb nyomozó rendszerből, s minthogy az átmenetet közvetítő törvények, illetőleg törvényjavaslatok egészen más közjogi viszonyok számára készültek, a magyar törvényhozónak nagyon csekély érintkező pontokat szolgáltattak. A harminczas és negyvenes évek német törvényhozása hangoztatta ugyan a vádelvet, de az alkalmazásban eleget vélt tenni az elméletnek, ha külön vádközegeket állított fel. Az, hogy a vádelv a functiók tartalmára is alkalmazva legyen, úgy, hogy a vádló az egész eljárás alatt a vádlásra (indítványozásra), a biró az eljárás egész folyamában a döntésre szorítkozzék, az akkori német particularis törvényekben még nem jutott érvényre. De a franczia törvény sem szolgálhatott feltétlenül követendő mintául. A Magyarországon még teljes erejében állott és szivósan fentaríott muncipalis szervezet lehetetlenné tette a végrehajtó hatalom rendelkezésére álló oly vádközeg szervezését, milyen a fmnczia ministére public. A szervezet kérdését tehát a fennálló törvényhatósági rendszerben kellett megoldani. Fennebb láttuk, hogy e szervezetben megvolt a külön vádközeg és láttuk azt is, hogy mind az 1790-iki, mind az 1827-iki tervezetek továbbra is fenn akarták azt tartani. Az új munkálat is e közeget vette combinatióba, kimondván, hogy a közvádlói teendőket a kir. tábla elé tartozó ügyekben a" koronaügyész, egyebütt a tiszti ügyész teljesiti. Világos kifejezést nyert a hivatalból eljárás elve (Official-Princip), még pedig legmerevebb alakjában az ügyészi vádmonopoliumban, ki lévén mondva, hogy büntető keresetet csak a közvádló indíthat. Mindazáltal a közvádló közreműködése szorosan véve csak a vád alá helyezés (perbefogás) stádiumában kezdődik, a vizsgálat kizárólag a bíróság kezében van és semmi nyoma sincs annak, hogy a vádlónak irányzó befolyása volna az előkészítő eljárás menetére. A »panasz« és a »jelentés«, mint minden polgárnak vagy hatóságnak, kétségkívül a köz-