Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szíim. 333 Beccaria és Fiiangieri is a mesterkélt bizonyítás rendszere ellen emelvén hatalmas szavukat, mindinkább általánosabb lett a vágy a mesterkélt bizonyítás rendszerét természetessel cserélni fel. A bűnvádi per egész reformmozgalma e korban már nagy arányokat öltött és a titkos Írásbeli inquisitorius per helyett életre kelt a nyilvánosságon alapuló vegyes eljárás és ezzel együtt diadalmasan vonu't be a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszere is. F> ancziaország volt az, mely a continensen a törvényes bizonyítás elméletét derékon törte meg. Nem terjeszkedhetünk ki e helyütt bővebben az alkotmányozó gyűlés vitáira, csak jelezni akarjuk, hogy a Duport, Prugnon, Robespierre és Thouret által nagy hévvel folytatott eszmecsere után jutott az 1791-ki törvénybe (art. 24. titre VI., loi 16 — 29. septembre 1791), innen a 3. brumaire negyedik évi code 372. cz.-ébe és végre a »code d'insfruction criminelle« 312. ez. ébe a bizonyítékok szabad mérlegelésének nagy elve. Itt volt kimondva, hogy az esküdtek csak belső meggyőződésüket tartoznak követni . . . »elle ne leur fait, que cetté seule question, qui renferme toute la mesure de leurs devoirs: avez vous une intimé conviction«. Ma már, midőn követeljük, hogy az esküdtek meggyőződése is bizonyos általános érvényű okokon nyugodjék és súlyt helyezünk arra, hogy az esküdteket a törvényre és a jog szabályaira figyelmeztessék, azaz: midőn már a »conviction intime«-t a »conviction raisonnée« színvonalára kívánjuk emelni: vitatkozhatunk a franczia code hivatkozott intézkedéseinek alakja és tartalma fölött. Egy azonban vitán kívül áll, s ez az, hogy nagyobb erővel nem lehetett volna lerontani a törvényes bizonyítás elméletét, mint azt a franczia törvényhozás tette. Az eddig féltékenyen őrzött korlátokat egy csapással ledöntötte. Németországban csak lassan tudott utat törni a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. Kezdetben csak a negatív bizonyítás elmélete hasznait tolták előtérbe a positiv fölött. Végre belátták, hogy a jogászok tudós speculatiói e téren az élet követelményeit ki nem elégítik. Minden kísérlet, mely tételek és szabályok közé kívánta szorítani a bizonyítékok eredményének mérlegelését, meghiúsultnak bizonyultSzászországnak szokták tulajdonítani az érdemet, mely a jó példával elülj árt. 1838. márezius 30-ki törvényét szokták elsőrangú német tudósok, mint pl. Zacharia és Weiske is úgy fo'állítani, mint a melynek 10. §-a szüntette volna meg a törvényes bizonyítás elméletét. Bár ily magyarázat nem zárható ki, mégis Savigny híres emlékiratának és az 1846július hó 17-ki porosz törvénynek van áttörő érdeme az uj bizonyítás rendszerének diadalra jutásában. Ennek 19. §-a világosan és határozottan kimondja, hogy a biró szabadon mérlegelheti a bizonyítás eredményét. Az 1848-ki nagy átalakulás után keletkezett törvények, mint a thüringiai' braunschweigi, hannoveri, altenburgi, hamburgi és lübecki, az 1850-ki osztrák, a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét érvényesítették, és a legújabb nagyszabású codificatorius alkotások, mint az osztrák 1873-ki és a német birodalmi perrendtartások, úgy a franczia és belga javaslatok hasonló elvnek hódolnak. Az angol bizonyítás joga a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerén alapszik. A törvénytudó bírák mindig iparkodtak oly szabályokat felállítani, melyek az ötletszerű meggyőződéseken alapuló verdictektől az angol esküdtszéket megóvják. Ama körülmény, hogy leginkább a törvényszéki gyakorlat fejlesztette ki az angol bizonyítás jogát, nagy hasznára szolgált ennek, mert a szabad bizonyítás lényegét megóvta és egyúttal gátat vetett a »conviction intime« túlcsapongásainak. Gondoskodott az angol törvénytudó biró, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelésén nyugvó meggyőződést a gondolkodás és a tapasztalat általános törvényei kössék. De nem lehet tagadni, hogy az angol bírói gyakorlatot az óvatosság túlbuzgalma csaknem a negatív bizonyítási elmélet felé hajtotta és igy bizonyitó eljárásuk több tekintetben nehézkessé vált. A szokás és néhány »statue law« alapján fejlődött ki a »la\v of evidence«, mely alatt a bizonyítás szabályainak összfoglalatját kell érteni. Ezen szabályok meghatározzák a bizonyítás eszközeit és megállapítják,