Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

28 780. szám. joga, ha azonban a vádlott perorvoslattal él és az itélet a közvádló indítványától eltér, köteles ez utóbbi is felebbezni. Uj bizonyítékok érvényesítése mellett a -vádlott mindig élhet perújítással, azaz indíthat »actiót« ártatlansága igazolására, mely jog a halálra itéltnek gyermekeit és örököseit is megilleti. A • vádlott azonfölül a büntetés súlyossága miatt is indíthat ily actiót. A közvádló csak az esetben ujithatja meg a pert, ha a felmentés bizonyítékok hiányából történt, vagy a magánpanaszos a vádlottal a jogszolgáltatás meghiúsítása végett összejátszott. A királyi kegyelem gyakorlása tekintetében megemlítendő', hogy a javaslat nem kötelezi a bíróságokat a halálos Ítéleteknek hivatalból való felterjesztésére. Álláspontja az, hogy a királyi kegyelemtől az utat elzárni senkinek, tehát a curiának sem szabad, de hogy a bíróságot a királyi kegyelem kieszközlése czéljából teendő' intézkedésre nem lehet kényszeríteni. Szervezeti ujitást a javaslat nem vett szándékba. Szerinte is az eljárásra és az Ítélkezésre a törvényhatóságok hivatvák, a nemesi előjogokat élvezők azonban csakis a megyei bíráskodásnak vannak alávetve. Fentartja a kir. tábla hatáskörét a htítlenségi ügyekben és a salvus conductus megsértésének az 1723 : 7. t.-cz. 8., 9. §§. által körülirt eseteiben. Az elősorolt adatok tanúsítják, hogy az 1790-iki tervezet a kor törvényhozásának irányához képest ugyan túlnyomóan inquisitorius jellegű, de hogy a nyomozó elv érvényesítésében még annyira sem megy, mint II. József törvénye, melyet akkoriban a haladás netovábbjának tartottak. Nem is tekintve azt, hogy főelj árasa teljesen vádalakú, még a vizsgálat alatt is sokszorta kedvezőbb helyzetbe juttatja a vádlottat, ki az eljárás bírósági szakában szabadon választhat elég kiterjedt jogokkal felruházott védőt. A vizsgálóbíró amaz omnipotentiájának, melylyel a Josephinában találkozunk, semmi nyoma. A vizsgálat és a döntés között még két fontos stádiumon megy át az ügy : az iratváltáson és az előadáson. A vizsgáló közeg az itélethozásra közvetlen befolyást nem gyakorolhat, már csak azért sem, mert az itélet alapjául a perbeszédek és az authenticatio utján megerősített bizonyítékok szolgálnak. Már a szóbeliség elemei is feltalálhatók ama rendelkezésekben, hogy a perfolyam alatt minden fontosabb teendőnek a társas bíróság előtt kell történnie, sőt a közvetlenség egyik jellegével is találkozunk : a vádlott kérdezés iránti jogával. A magyar országgyűlés (1807 : 9. t.-cz.) az 1790-iki javaslat tárgyalását fölötte kívánatosnak tekintette, de a század elején történt politikai események tudvalevőleg akadályozták a törvényhozás reform-működését. Csak az 1827 : 8. t.-cz. vette fel ismét tüzetesen a tárgyat és hangsúlyozva nagy fontosságát (summi momenti et gravium consectariorum), az 1791-iki munkálatok fölülvizsgálatára ujabb küldöttséget rendelt ki. E küldöttség új büntetőjogi javaslatot (Opinio regnicolaris deputationis pro pertractandis in consequentiam articuli 67 : 1790/1. elaboratis articulo 8 : 1827. exmissae, circa objecta ad deputationem juridicam relata. IV. Codex de delictis eorumque poenis.) dolgozóit ki, mely az 1790-iki javaslaton és pedig nagyobbrészt nem annak előnyére, lényeges változtatásokat tesz. A kor uralkodó eszmei a munkálat reactiouarius irányában erős kifejezést nyertek. Haladás egyedül az eljárás egyszerűsítésében, az általános feljelentési kötelem kiküszöbölésében és abban található, hogy az előzetes letartóztatásnak a feljelentés alapján való elrendelése mellőztetett. A többi módosítások az 1790-iki javaslatban kedvezményezett szabadelvű reformok kiküszöbölésének czélzatát árulják el. Főleg a rendi külömbségek és előjogok fentartására fordit a javaslat nagy figyelmet. Szerinte a nemes-ember csak a per (főeljárás) folyamán hallgatható ki és másokkal való szembesítéséhez külön bírósági határozat szükséges. A nemesek felebbezési jogát az 1791. évi 43. t.-cz. eseteire szorítja meg. Az úriszékek és a pallosjoggal felruházott mezővárosok büntető perbeli hatáskörét visszaállítja.