Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 309 lábra helyezést vagy a további fogva tartást, vagy a katonai hatósághoz való átkisérést indokolt határozatban kimondja. A vizsgálóbíró a további fogvatartást előzetesen letartóztató vagy vizsgálati fogságot elrendelő határozatban mondja ki. Ha a vizsgálat mellőzve van vagy még el nem rendelhető, de a letartóztatás törvényes okainak valamelyike fenforog: akkor vizsgálati fogság elrendeléséről nem lehet szó. Mihelyt azonban a vizsgálat el van rendelve és a fogvatartást törvényes ok követeli, akkor vizsgálati fogságot kell elrendelni. A 147. §. azt a szabályt állítja fel, hogy az előzetes letartóztatás rendszerint csak a nyomozás befejezéséig és legfeljebb 15 napig tarthat. A kir. ügyészségnek vagy rendőrségnek nincs joga birói határozat nélkül három napon túl valakit fogva tartani, következéskép az egész előzetes letartóztatás — beszámítva a rendőrségnél vagy a királyi ügyészségnél letartóztatásban töltött időt is — rendszerint nem haladja meg a 15 napot. Minthogy azonban ez idő alatt sok esetben a nyomozás teljesen be nem fejezhető, nyomós adatok pedig szükségessé tehetik a fogvatartást, ennélfogva meg kellett engedni, hogy a királyi ügyészség indokolt előterjesztésére a vádtanács 15 nappal meghosszabbíthassa az előzetes letartóztatást. A személyes szabadság biztosítékát nem az elnevezésben, hanem a lényegben kell keresni. Ha a vizsgálóbíró határozata nélkül három napon túl előzetes letartóztatásnak nincs helye, ha csak a vádtanács hosszabbíthatja meg az előzetes letartóztatást, ha a felek esetleg szóval is előadhatják a vádtanács előtt panaszaikat: akkor pusztán az okból, hogy 15 napon túl nem neveztetik az előzetes fogvatartás vizsgálati fogságnak, az előzetes letartóztatás túlságos kiterjesztése a javaslat ellen kifogásul fel'nem hozható. Miként már fentebb is ki volt emelve, a facultatív vizsgálat rendszerének természetében rejlik, hogy sok esetben nem tartanak formális vizsgálatot, következéskép helyesebb az ily esetekben szükséges előzetes fogvatartást a világosság és egyszerűség kedvéért letartóztatásnak, nem pedig vizsgálati fogságnak nevezni, mely vizsgálat nélkül nem gondolható. Ha tehát a hosszabban tartó előzetes letartóztatás csak névleg külömbözik a vizsgálati fogságtól, de azzal mind tartam, mind egyéb biztosítékok tekintetében teljesen megegyez: akkor ama rendelkezés, hogy a vádtanács az ügynek elsőfokú elintézéséig is meghosszabbíthatja az előzetes letartóztatást, a helyes nomenclatura követelményeinek felel meg, de semmi esetre sem egyértelmű a formátlan, kellő biztosítékokkal körül nem vett letartóztatással, II. Vizsgálati fogság. (148-151. §§.) 1. A vizsgálati fogság és az ezt elrendelő határozat. (148. §.) A vizsgálati fogság elrendelésének okai egyebekben azonosak azokkal, melyek előzetes letartóztatást vonnak magok után, csak a tettenkapás maradt ki közölök. A megsértett jogrend érdekében helyes a tettenkapottat azonnal letartóztatni és a hatóság elé^állítani, de semmivel sem lehetne indokolni azt, hogy a tettenkapott minden más ok nélkül letartóztatva maradjon, vagy éppen vizsgálati fogságba helyezve legyen. Ha meggyőződik a hatóság, hogy a tettenkapott ellen sem a szökés, sem a bűnfolytatás gyanúja (141. §. 2., 4. és 5. pontjai) sem a collusio veszélye nem forog fenn, akkor maga a tettenkapás ténye nem nyújt elégséges alapot arra, hogy a tettenkapott személyes szabadságától ítélethozás előtt megfosztva legyen. Már az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság között vont párhuzamban ki volt emelve a vizsgálati fogságnak egyik alapfeltétele, a terhelt előzetes kihallgatása. További mellőzhetlen feltétele az, hogy a terheltre kihallgatása után is bűntett vagy vétség nyomatékos gyanuoka] súlyosodjon. Kihágás gyanúja miatt senki sem helyezhető vizsgálati "fogságba (536. §.). . 78