Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

294 870. szám. összebeszélés megakadályozását, és kimondja, hogy a szökés gyanúja nem szorul további indokolásra: ha bűntett a vizsgálat tárgya, ha a terhelt rendes lakó- vagy tartózkodóhelylyel nem bir (Heimathloser), csavargó, vagy kilétét igazolni nem tudja és végre, ha a terhelt külföldi és alapos a gyanú, hogy idézésre megjelenni nem fog. Ha a tett csak fogházzal vagy pénzbüntetéssel büntetendő: a vizsgálati fogság csak szökés gyanúja miatt és csak akkor rendelhető el, ha a terhelt csavargó stb. (112. §. 2. és 3. bek.), • vagy rendőri felügyelet alatt áll, vagy ha oly kihágásról van szó, mely rendőri hatóság hatáskörébe tartozik. A letartóztatott egyént köteles a vizsgálóbíró legkésőbben a letartóztatást követő napon kihallgatni. Egyedül a szökés gyanúja miatt letartóztatott egyén helyezhető biztosíték mellett szabadlábra. A biztosíték maximumát és minimumát nem határozza meg e törvény, hanem a bíró belátására bízza. A vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni, mihelyt a letartóztatás oka megszűnt. A vizsgálat idején a vizsgálóbírót illeti az elfogató parancs (Haftbefehl) kibocsátása, az államügyészszel egyetértőleg ezt vissza is vonhatja, vagy a terheltet biztosíték mellett szabadlábra helyezheti. A járásbirónak joga van a közvád emelése előtt is, ha elfogatásra alapos ok van, indítványra, vagy sürgős szükség esetén, hivatalból is elfogató parancsot kiadni. A továbbira nézve egyazon jogokkal bir a járásbiró, mint a vizsgálóbíró. A közvád emelése előtt kiadott elfogatóJparancs megszüntetendő, ha ezt az államügyész indítványozza, vagy ha az elfogató parancs végrehajtásától kezdve egy hét alatt emelt köz vád alapján, az illetékes bíróság a letartóztatást fenn nem tartja és erről a jelzett határidő alatt a járásbíróság értesítve nem lesz. Ha a közvád előkészítésére és emelésére az egy heti határidő nem elegendő, akkor a járásbiró az ügyészség indítványára egy héttel, és bííntett vagy vétség esetében ujabb indítványra még két héttel meghosszabbíthatja a fogságot. Eddig a bíróság által elrendelt tulajdonképeni vizsgálati fogságról és letartóztatásról volt szó. De nemcsak a bíróság, hanem magánszemélyek (tettenkapás esetében, szökés gyanúja miatt, vagy ha az illető azonossága azonnal ki nem derül), továbbá az államügyészség, rendŐrség és közbiztonsági közegeknek is joguk van előzetesen letartóztatni a. terheltet, ha az elfogató parancs feltételei fenforognak és a késedelem veszélylyel jár. A letartóztatott terheltet, hacsak azonnal szabadlábra nem helyezik, haladéktalanul ama kerület járásbirája elé kell vezetni, hol az elfogás történt. A járásbiró tartozik legkésőbb az elővezetést követő napon a letartóztatottat kihallgatni. Ha szabadlábra helyezésre nem lát okot, akkor a formális elfogatóparancsot adja ki. Ha a letartóztatott ellen már közvád van emelve, akkor ő vagy azonnal, vagy ama járásbiró rendeletére, ki elé a terheltet vezették, az illetékes bírósághoz vagy vizsgálóbíróhoz kisérendő. Ezek is kötelesek legkésőbb az elővezetést követő napon a szabadlábra helyezés vagy letartóztatás tárgyában határozni. A német perrendtartás rendelkezéseinek ez ismertetéséből kitűnik, hogy ezek a mai reformkövetelményekkel szemben több tekintetben elmaradtak. Mindenekelőtt rendkívül tág teret ad a letartóztatásra ama szabálya, hogy minden bűntett esetében quasi vélelmezendő a szökés gyanúja, és így ama haszon, hogy még a legsúlyosabb cselekmények esetében sem irja elő kötelezőleg a vizsgálati fogságot, nem bir nyomatékkal, mert a szökés gyanúja alapján minden további ok nélkül vizsgálati fogságba helyezhető a bűntettel terhelt. Hiánya a német törvénynek az is, hogy az összebeszélés megakadályozásának czéljából elrendelt letartóztatás tartamának határt nem szabott. Az egyéni szabadság érdekében tehát semmivel sem állít fel a német perrendtartás több biztosítékot, mint a melyet nagyban és egészben a német particularis törvények korszaka nyújtott. H) Ausztria. Az 1873-iki osztrák perrendtartás sem tért el lényegesen a letartóztatás és