Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 295 vizsgálati fogság kérdésében a német particularis törvényhozások álláspontjától. Az idéző és elővezető parancs szabályozása után felsorolja e törvény a letartóztatás okait. Ily énekül vannak megjelölve a tettenkapás, a szökés gyanúja, az összebeszélés megakadályozása és végre ama praeventiv ok, hogy esetleg a terhelt további büntetendő cselekményeket követne el, vagy a fenyegetett, illetve megkezdett bűntettet végrehajtaná. Kötelező a letartóztatás oly cselekmények esetében, melyekre a büntető törvény halál vagy legalább tiz évi börtönbüntetést szab. A vizsgálóbíró köteles ez esetekben indokolt írásbeli elfogató parancsot kiadni, melyet a terheltnek letartóztatásakor, vagy a legközelebbi huszonnégy órán belül kézbesíteni kell. De a felsorolt esetekben nemcsak az illetékes vizsgálóbíró, hanem minden más biró és kivételesen, ha a késedelem veszélylyel jár, a rendőrség közegei is írásbeli parancs nélkül űzőbe vétethetik, illetve letartóztathatják a bűntettel, vagy vétséggel terheltet. A letartóztatott terheltet köteles a biró vagy közbiztonsági közeg haladék nélkül kihallgatni és ha szabadlábra helyezésre ok nem forog fenn : kötelesek negyvennyolcz óra "alatt a letartóztatottat a vizsgálóbíró elé vezettetni. A nyomozásra illetékes járásbiró, ha a terhelt ellen, kihallgatása után is valamely törvényes letartóztató ok forog fenn, a további letartóztatást elrendelheti. Ha ennek alapján a terhelt azt kívánja, hogy a vizsgálóbíró elé állítsák : úgy ez negyvennyolcz óra alatt teljesítendő. A vizsgálóbírónak huszonnégy óra alatt kötelessége a terheltet kihallgatni, a mit fontos és a jegyzőkönyvben megemlítendő okból legfeljebb három napra elhalaszthat. A kihallgatás után azonnal vagy szabadlábra kell helyezni a terheltet, vagy ellene a rendes vizsgálati fogságot elrendelni. A rendes vizsgálati fogság csak ama terhelt ellen rendelhető el, a kit a vizsgálóbíró által teljesített kihallgatás után is bűntett, vagy vétség gyanúja terhel, és a kire nézve — kivéve a tettenkapás esetét — a letartóztatás valamely törvényes oka forog fenn. Úgy, mint az előzetes letartóztatás, kötelező a vizsgálati fogság is, ha halálbüntetéssel, vagy legalább tiz évi börtönbüntetéssel sújtott cselekményről van szó. A vizsgálati fogság és előzetes letartóztatás azonnal megszüntetendő, mihelyt oka megszűnt. Az összebeszélés megakadályozása czéljából való letartóztatás (vizsgálati fogság) három hónapnál tovább nem tarthat. Két hónapon túl azt csak a vádtanács terjesztheti ki. Biztosíték vagy kezesség mellett ama szökés gyanúja miatt letartóztatottat helyezheti a felügyelő tanács szabadlábra, a kit a büntetőtörvény szerint halálbüntetéssel, vagy legalább öt évi börtönbüntetéssel sújtott cselekmény nem terhel. A főtörvényszék azonban biztosíték, vagy kezesség mellett azt is szabadlábra helyezheti, a ki legalább öt évi börtönbüntetéssel büntetendő. A vizsgálati fogságot, kivéve a biztosíték melletti szabadlábra helyezésnek és az összebeszélés megakadályozása czéljából elrendelt vizsgálati fogság törvényes tartama lejártának eseteit, a vizsgálóbíró, az ügyészszel egyetértőleg, megszüntetheti. Eltérő nézet esetében a felügyelő tanács határoz. A szabadlábra helyezett terhelttől a vizsgálóbíró fogadalmat vehet ki> hogy az eljárás befejeztéig tartózkodóhelyéről engedelem nélkül nem távozik, el nem rejtőzik és az eljárást meghiúsítani nem törekszik. 1) A hazai jog és a javaslat intézkedéseinek általános jellemzése. Hazánk legrégibb törvényei a nemesek sarkalatos jogául ismerték el, hogy a törvényben meghatározott esetek kivételével, őket, ha megidézve, vagy perbe híva s a törvénykezés rendje szerint marasztalva nem voltak, személyökben bárkinek vádjára, folyamodására vagy kérőlevelére senki le nem tartóztathatta. A nemesség eme joga már az arany bullán alapszik. Szorosan körülirta eme jogokat a Hármaskönyv (I. 9.) és ismételve megerősítette az 1723 : 5. t.-cz. Emez általános szabály alól a közbiztonság érdekében törvényeink több kivételt álla-