Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

u 870. seám. magánvádló a vizsgálóbíró végzése ellen is felebbezhet, hogy azt, a ki panaszát, illetőleg vádinditványát visszavonta, nem illeti a felebbezés joga, hogy a feljelentő csak mint káros fél használhat felebbezést és hogy a kir. ügyészség oly határozat ellen nem élhet felebbezéssel, mely általa nem felebbezett also'fokú határozatot hagy helyben. Kézbesítés utján közölt határozat ellen a felebbezés határideje 8 nap. Mind ennek, mind a kihirdetésnek esetében kitűzött 24 órai határidő alatt az esetleg előbb kijelentett megnyugvás visszavonható. A fölülvizsgálat perorvoslat használatától van feltételezve. E szabály alól ki vannak véve a halált okozott szándékos bűncselekmények, a törvényelleues elitélés és a bűntárs felebbezésének esetei, a midőn a fölülvizsgálat hivatalból történik, illetőleg nem felebbező bűntárs ügye is fölülvizsgálható. Az ujrafelvételre nézve egyedül az van megállapítva, hogy azt mind a vádlott, mind a vádló, de csak az alapper tárgyalása és eldöntése idejében létezett és fel nem használt körülmények vagy bizonyítékok alapján kérhetik. Az 1872. évi javaslat a sértett fél és a magánvádló között határozott külömbséget nem tesz és jogkörüket nem állapítja meg. E hézag főleg a büntető törvénykönyvek életbeléptetése után vált érezhetővé, minthogy ezek a sértett fél indítványára üldözhető bűncselekmények körét nagyon kiterjesztették. A kir. curia határozatai és a járásbirósági bűnvádi eljárási szabályok alapján fejlődött gyakorlat a hiányt még nem pótolta. Sértett fél alatt azt értik, kinek indítványa nélkül a bűnvádi eljárás valamely bűncselekmény tárgyában meg nem indítható. Ellenben a magán vádló állása még nincs tisztába hozva. Csak annyi tekinthető állandó gyakorlatnak, hogy a sértett, a kir. ügyészség által elejtett vádat fentarthatja, hogy a sértett köteles a végtárgyalásra megjelenni, minthogy ellenkező esetben elállottnak tekintik és hogy a vádat önállóan képviselő sértett felet a kir. ügyészség hatásköre illeti meg. Végül fel kell még említeni, hogy a gyakorlat az 1872. évi javaslatnak egyes határozatait mai napig sem fogadta el. Nevezetesen a 14. §. ellenére a biróküldés tárgyában mindig az igazságügyi minisztérium határozott; megszüntető végzés ellen (84. §.) a káros vagy a sértett fél felebbezését elfogadják; megszüntető végzésekre nézve kétfokú felebbezésnek van helye (86. §.); és a végtárgyalásra közvetlenül idéző végzés ellen, ha helytelenül volt hozva, a felebbezés meg van engedve (89. §.). III. Codificationalis előzmények. Alkotmányos államban a törvények és a szokásjog mellett a törvényhozási előmunkálatok is visszatükrözik a népnek jogi meggyőződéseit. Azoknál az okoknál fogva, melyek bűnvádi eljárásunk fejlődése menetének ismertetését ajánlották, nem lesz fölösleges visszapillantani a magyar büntető perjog terén eddig tett codificationalis kísérletekre. Évszázadok óta folyton meg-megújuló kísérletek tesznek tanaságot a bűnvádi perrendtartás megalkotásának élénken átérzett szükségéről. Az első törekvések, melyek számos törvényczikkben elszórt és nagyrészt gyakorlaton alapuló hazai jogunknak összegyűjtésére és feljegyzésére irányulnak, már a XV. század végén jelentkeznek. Az 1498: VI. t.-cz. elrendelte az országos szokásjog compilatióját és azt Ádám itélőmesterre és a király által kinevezendő még egy szakemberre bizta, mely kezdeménynek azonban nem lett foganatja. Az 1500 : 10. t.-cz. ismételte az összeírásra szóló meghagyást s a teendőt az octavalis bíróság választott tagjaira ruházta. Ennek sem lévén sikere, az 1507: 20. t.-cz. újra hangoztatta az országos kívánságot, mig végre Verbőczy István az ismert eredménynyel vállal-