Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 25 kozott a munkára. Azonban a Hármaskönyv csak idővel és fokozatosan emelkedett azon törvénypótló tekintélyre, melyben a későbbi századok folyamán részesült. Már az 1548: 21. t.-cz. olyképen ismétlé a codificatió sürgetését, mintba a Tripartitum nem is léteznék. Maga a Quadripartituvn nem volt egyéb, mint Verbőczy munkájának kiszorítására irányzott törekvés, az 1550: 10. t.-cz., melynek rendeletéből készült, a Hármaskönyvet egyszerűen ignorálván, a magyar jog összeírására szóló törvényes meghagyásokat még teljesületleueknek tekinti. A Tripartitum mindezek daczára kivívta magának a jogforrásszeríí jelentőséget, de azért az 1553:15., 1563 : 30., 1608: k. e. 16., 1609: 69. törvényezikkek még folyton sürgetik a Qaadripartitnm felülvizsgálását és megerősítését., mi azonban még sem történt meg. Az 1715: 24. és 124. t.-czikkek a törvények és az eljárás javítása végett kiküldöttek az első, úgynevezett Systeraatica Commissiót, mely 1717-ben ült össze Pozsonyban, de munkálataiban csak arra szorítkozott, hogy tekintettel a döntvényjogra, némely glossákat szerkesztett a Hármaskönyvhöz. Törvényhozási eredménye tehát e tanácskozásoknak is ép oly kevéssé volt, mint az előbbi századok kísérleteinek. Csak 1790-ben vétetett fel ismét tüzetesen a magyarjog rendszeresítésének munkája, az ugyanaz évi 67. t.-czikkel, mely e czélból kilencz országos bizottságot szervezett, az egész jogi és közigazgatási rendszert felölelő részleten tervrajzot adván ki nekik utasításul. A büntetőtörvény és eljárás kidolgozása a hatodik bizottságnak (Deputatio juridica) osztatott ki. E küldöttség 1791. augusztus 13-án alakult meg és alzottságokra oszolván, 1795. február 28-án befejezte munkálatait (Eepraesentatio regnicolaris deputationis per articulum 67. 1791. ordinatae elaborata). A büntetőtörvénykönyvről szóló tervezetnek az eljárásra vonatkozó része kétségtelenül il. József 1788-iki törvényének befolyása alatt készült. Már ez is jellemzi a munkálat irányát, mert II. József törvénykönyve nyomozó jellege daczára, mely a honpolgároknak a feljelentés iránti kötelességében, a vizsgálóbírónak majdnem korlátlan hatáskörében, a makacs vádlott ellen engedetlenség miatt alkalmazható büntetésekben, és az eljárás titkos Írásbeli voltában nyilvánul, a vádlottal való szelídebb elbánásra és a kínvallatás mellőzésére nézve, valamint világos, tömör szerkezetével kimagaslott a korabeli törvények közöl. Az országos bizottság azonban nem Utánozta szolgailag a mintát, hanem azt lehetőleg javítani, hazai intézményeinkkel és a kor szabadelvű lendületével egyhangba hozni igyekezett. Irányadó elvei: »solenne judfcium, plena próba completa exauditio et defensa*, ezt erélyesen kimondják. Az 1790 iki javaslat két irányban híven, néha szó szerint követi József törvénykönyvét. Nagyrészt átvette azokat a rendelkezéseket, melyek az eljárás czéljait fejtik ki és azokat, a melyek a kor humánusabb eszméinek adnak kifejezést, de a magyar büntető per hagyományaihoz képest, nem honosította meg ama szigorúan nyomozó rendszert, mely az ausztriai eredetit jellemzi. A munkálat (Codex de delictis eoiumque poenia) két részre oszlik: első része tárgyalja a bűnvádi eljárást és ítélkezést és függelékben »Instructio« alakjában a birói szemle alakiságait; második része az anyagi büntetőjogot tartalmazza. Már a bevezető rész az általános elvek kifejtése közben állit fel némely perjogi elveket. Végképen szakítva az elfajult nyomozó rendszer egyik főeszközével, a kínvallatással, kimondja, hogy mivel az igazság kiderítésének módjai minden bűncselekményre nézve azonosak, a súlyosabb bűntettek kitudására sem alkalmazhatók oly eszközök, a melyek a valóság felderítésére általában nem vezethetnek. A bűnvádi eljárás két főrészre oszlik: az előkészítőre, és az ítélkezőre', az előbbi ismét két főszakra: a bíróságon kívülire (examen extrajudiciale) és a bíróira (examen judiciale). A nyomozást két főszempont szerint szabályozta: a letartóztatás előtti és utáni teendőkre. A kutató rendszernek e kétségtelen ismérve mellett azonban hangsúlyozva látjuk a tervezetben a ^természetes szabadság« biztosítékait. A személyi szabadságra vonatkozó régi kiváltságokon fölül, osztályktilömbség nélkül megállapította, hogy letartóztatásnak csak önvallomás, tettenérés, KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVII KÖTET. 4
