Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 271 vonatkozó intézkedéseire a bizottság jelentése általában azt jegyzi meg, hogy annak utánzása sem a gyakorlat szükségleteinek, sem a terhelt érdekeinek, sem a nép jogérzetének meg nem felelne. Nem zárkózott el azonban a bizottság ama veszélyek méltatása elöl, melyek a terhelt kihallgatásánál az igazságos és méltányos eljárás' czélját fenyegethetik. De amaz elvekben, melyeknek a német birodalmi perrendtartás 136. §-a ad kifejezést, megóva látták a terhelt kihallgatásának intézményét attól, hogy ezt pusztán bizonyító eszközként alkalmazza a bíróság. Szükséges volt legalább az elsőrangú külföldi törvényhozások álláspontjára hívni fel a figyelmet, hogy annál több szempontból tehesse a törvényhozás kritika tárgyává azt, mit e nagyfontosságú kérdésben a javaslat nyújt. Alig van tárgya a bűnvádi perrendtartásnak, mely iránt több joggal léphet fel a humánus reformirány, mint éppen a terhelt kihallgatása. A megszokottság hagyományos felfogása csak nehezen tud kibontakozni a tévedések ama ködös világából, hol a terhelt kihallgatásában csak vak bizonyító eszközt kerestek és a hivatás jól felfogott betöltésének tekintették, ha minden kigondolható erkölcsi kényszerítő eszközzel csikarják ki a beismerő vallomást. Csodálatra méltó utak azok, melyeket a büntető igazságszolgáltatás »az igazság felderítésének« szépen hangzó jelszava alatt a vizsgálat labirintusaiban bejárt. A tudomány és a felvilágosodott törvényhozások azonban ma már egyetértenek abban, hogy e század polgáriasultsága és alkotmányos jogérzete nem tűrhet meg oly állapotot, hol a hatalom, akár a nyers erő brutális, akár az erkölcsi kínvallatás finomított eszközeivel keresse az igazságot. De ha ez elv mindenki által tisztelve és elismerve, hathatósan követeli is a mai kor törvényhozásában az érvényesülést, ennek módjára nézve, a mint a fentebb vázolt tételes jogok mutatják, még nagyon eltérők a nézetek. Láttuk, hogy valamint Anglia és Skóczia törvényhozása, úgy a legújabb franczia és belga reformtörekvések, mint végre az osztrák és német törvényhozások találkoznak a czél ama közösségében, hogy a terhelt nyilatkozatát minden közvetlen vagy közvetett kényszertől meg kell óvni, és mégis mily külömbözők a garantiák, melyekkel e czélt biztosítani vélik. Az nem lehet kérdés tárgya, hogy a magyar törvényhozást is csak a polgáriasult nemzetek által felkarolt eme czél vezérelheti. De komolyan megfontolandó kérdés már az, hogy melyik ama módszer, mely a czélhoz vezet, a nélkül, hogy összeütközésbe jöjjön az erkölcsiség követelményeivel, a nép jogérzetével és az igazságszolgáltatás valódi érdekeivel. A) Első helyen szemügyre kell venni azt a kérdést, hogy kövesse-e a javaslat a német tudomány által is annyira magasztalt angol rendszert? Az angol rendszer lényege az, hogy szerinte minden részletes kérdéstevés ki van zárva és csak a fentebb említett figyelmeztetést intézik a terhelthez, melynek értelmében az nyilatkozhat vagy hallgathat. E rendszert, mint az előrebocsátott ismertetés is mutatja, Skótia sem követi, mert a figyelmeztető eljárás után kérdéseket intézhet a biró a terhelthez. Stephen, kinek az angol büntetőjog reformja körüli buzgólkodása ismeretes, maga elítéli az angol rendszerben azt, hogy a kérdések tevése ki van zárva. Bebizonyítja (General view. III. r. 6. f.), hogy a tizennyolczadik század kezdetéig divatban volt a terhelt közvetlen kikérdezése Angliában is, és mivel 1836-ig nem is volt a kihallgatásnál vádlottnak védője, az őt terhelő bizonyítékokra kényszerítve volt nyilatkozatot tenni. Stephen kíméletlenül tárja fel az angol eljárás hiányait és valóban sajnálatra méltónak mondja az oly terhelt helyzetét, ki védő nélkül jelent meg a békebiró vagy rendőri biró előtt. Ezért Stephen de lege ferenda azt javasolja, hogy a terhelthez összefüggő nyilatkozata után legyen szabad részletes kérdéseket is intézni. Ha magában Angliában ily kiváló tekintély ítéli el az eddig fennálló rendszert: akkor fölösleges bővebben indokolni azt, miért nem követi a javaslat e ponton az angol jogot. A kérdezés mellőzése elméleti szempontból sem helyeselhető, mert a helyett, hogy a