Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

252 870. szám. figyelmeztetés és tisztán a vádló tetszésétől függ, szorgalmazza-e a további eljárást vagy sem. A javaslatnak eme rendelkezése nélkül vagy azt kellene ttírni, hogy a közvádló sok esetben tudomást sem nyer olyan cselekményekről, melyeknek üldözése hivatalos kötelességei közé tartozik, vagy pedig fel kellene hatalmazni a vizsgálóbírót, hogy eljárását a vádban meg nem jelölt cselekményekre és személyekre is kiterjeszsze. Az első alternatíva nehezítené az állam büntető kötelességét és a közbííntettek rendszerének megvalósítását; de sértené az igazságszolgáltatás tekintélyét is. Mert kétségkívül a gyengeség színében mutatkoznék a társadalom előtt az a jogszolgáltatás, mely mellett a biróság előtt ismeretes büntetendő cselekmény üldözése csupán ama formális okból marad abban, mert a hatáskörök merev elválasztása nem engedi meg az egyik tisztviselőnek, hogy a másikat kötelessége teljesítésében támogassa. A második alternatíva a vádelvnek mindenesetre még súlyosabb sértését jelentené. Lerontaná azokat a korlátokat, melyeket a javaslat a vizsgálat terjedelmére nézve a 106. §-ban felállított. Valóságos kezdeményező, tehát vádló szerepet adna a vizsgálóbírónak ama cselekmények tekintetében, melyek reá nézve ujak, mert az indítványba foglalva nincsenek. Ily körülmények között a javaslat 106. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés, mely a középutat követi, teljesen indokoltnak mutatkozik. 6. A 108-ik §. a most is érvényes intézkedések törvénybe foglalását tartalmazza. II. A vizsgálatot teljesítő bírák és a vádtanács. (109-116. §§.) 1. Az 1891 : XVII. törvényczikk szabályozza a vizsgálóbírói intézményt. A javaslat rendszere nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a vizsgálóbíró megtartja független birói jellegét. Hisz az eljárás legfontosabb biztosítékainak egyike éppen a vizsgáló közeg birói minősége s ebből azt kivetkőztetni annál kevésbbé lehet, mert nem egy kérdésben döntő hatásköre van, az előkészítés hitelességét pedig szintén főképen birói jellege biztosítja. Azért sem a kir. ügyészségnek, sem a végrehajtó hatalom más közegének nincs a vizsgálóbíró alárendelve. A vizsgáló hatóság maga a törvényszék, a vizsgálóbíró csak ennek kiküldöttje, ki szervezetileg a testület kötelékéhez tartozik és a vádtanács utján hierarchice is kapcsolatban marad a bírósággal. Mindazáltal a vizsgálóbíró hatásköre teljesen önálló. Mihelyt az ügy a kezdeményező indítványon túl van, a vizsgálat egész terve és a sikerre vezető cselekmények megválogatása a törvény korlátain belül ő reá vannak hagyva. Az eljárás tervszerűsége azt követeli, hogy a vizsgálat lehetőleg egy kézben összpontosuljon, szükséges ez nemcsak a most nevezett tárgyi okokból, hanem a felelősség szempontjából is. Azért mondja ki a javaslat 109. §-ának első bekezdése, hogy a vizsgálatot rendszerint a vizsgálóbíró teljesíti, s hogy e végből nemcsak székhelyén, hanem azonkívül is eljárhat. A törvényszék területén a szükséghez és czélszerüséghez képest saját belátása szerint végezhet vizsgálati cselekményeket. Akkor azonban, ha a törvényszék területén kívül kivan eljárni, köteles a vádtanács felhatalmazását kikérni, nehogy komoly ok nélkül távoli vidékeken személyesen teljesítsen oly cselekményeket, melyek megkeresés utján is czélszertíen végezhetők lettek volna. Az eljárás érdekei és fontos gazdasági és czélszerüségi okok kívánják, hogy a javaslat ne ragaszkodjék mereven ama tételhez, hogy csak a vizsgálóUró és csak személyesen teljesítse a szükséges vizsgálati cselekményeket. Nem szenved ugyanis kétséget, hogy vannak vizsgálati cse^kmények, melyeket éppoly jól, vagy talán jobban elláthat a megkeresett biró is. Kivált