Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 253 egyszerűbb ügyekben, midőn ezek a törvényszéki vizsgálóbírót a fontosabb vizsgálatok teljesítésében akadályoznák, igen alkalmas a vizsgálati cselekmények foganatosítására, a járásbíróság, mely a személyek és a helyi viszonyok jobb ismerete folytán e tekintetben különösen megbízható; de az eljárási költségek szempontjából is hasznos lehet a teendőket általa végeztetni. Ezekből az okokból a 109. §. 2. bekezdése feljogosítja a vizsgálóbírót, hogy egyes cselekmények teljesítésére a foganatosító hely vizsgálóbiráját, járásbiráját és a rendőri hatóságokat (közegeket) keresheti meg. Némileg máskép áll a dolog akkor, mikor az egész vizsgálatnak a törvényszék székhelyén kívül levő járásbíróságra való átruházásáról van szó; Ennek tagadhatatlan inconvenientiái vannak. A vádtanács a felügyeleti jogot a járásbiróval szemben nem gyakorolhatja oly közvetlenül, tehát nem oly hatályosan, mint a székhelyén levő vizsgálóbíró fölött. így például kivihetetlen, hogy a járásbiró a vizsgálatok állásáról mindig szóval tegyen jelentést s a 115. §. 2-ik bekezdése erre az esetre írásbeli eljárást rendel is. A javaslat továbbá sok esetben közvetlen érintkezést kivan a kir. ügyészség és a vizsgálóbíró között; de miután a kir. ügyészség a törvényszék helyén van, a járásbiróval közvetlenül rendszerint nem fog értekezhetni. Mindamellett lehetetlen volt a vizsgálat átruházását teljesen kizárni, mert vagy a törvényszék székhelyén kellene nagyon megszaporítani a vizsgálóbirák számát, mi tekintettel arra, hogy ezzel arányban a járásbiróság személyzete le nem szállítható, túlságos költséget okozna, vagy a hátralékok úgy felszaporodnának, hogy az igazságszolgáltatás érdeke szenvedne súlyos sérelmet. Nem lehetett tehát a fölött habozni, hogy a vizsgálat átruházását a törvényszék székhelyén kívül levő járásbíróságra meg kell engedni; de nehogy a gyakorlatban a kivétel alakuljon szabálylyá, szükséges volt a kellő óvatosság s a megfelelő rendszabályokról való gondoskodás. Ezeket a javaslat abban vélte feltalálhatni, hogy az átruházást a vádtanács hatáskörébe utalta, a megbízást visszavonhatóvá tette és a határozatot a vádló és a vizsgálóbíró előleges meghallgatásához s ezen kívül fontos okokhoz vagy túlnyomó czélhzerü'ségi tekintetekhez kötötte (110. §.). Hogy a vádtanácsnak az átruházás kérdésében hozott határozata ellen felfolyamodás nem használható: nem szorul bővebb indokolásra, mert jogsérelmet nem okoz az, ha a vizsgálóbíró helyett a járásbiróság tagja jár el, ki mindenben úgy is azt tartozik teljesíteni, a mit a vizsgálóbíró. Jóllehet szabály az, hogy a vizsgálatot az illetékes törvényszék vizsgálóbirája teljesíti; s szabály az is, hogy járásbiróság vizsgálatot csak akkor teljesíthet, ha fontos vagy túlnyomó czélszerüségi okból a vizsgálat foganatosításával a vádtanács megbízza: ennek daczára meg kellett engedni, hogy a vizsgálat folyamában a tényállás megállapítása és a tettes kiderítése czéljából halaszthatatlanul szükséges vizsgálati cselekményeket az ügyészség indítványa alapján bármely vizsgálóbíró és járásbiróság, ez utóbbi a vádtanács megbízása nélkül is foganatosíthasson. (111. §.) Ez az intézkedés a czélszerü'ségben találja indokát. Határozottan az igazságszolgáltatás érdeke sínylené meg azt, ha az alaki jellegíí illetékességi szabályok útját állhatnák a sürgős cselekmények foganatbavételének. Akkor, midőn a késedelem veszélylyel jár; midőn oly vizsgálati cselekményt kell teljesíteni, mely nem ismételhető, vagy oly bűnjelek foglalandók le, esetleg oly szemle teljesítendő, melyeknek eredményétől az eljárás sorsa függ, s midőn attól kell tartani, hogy az ügyben eljáró vizsgálóbíró ezeket kellő időben nem teljesítheti: határozottan elhibázottperjogi politika volna az illetékesség maximájának merev fentartása. Ellenkezőleg, minden czélszerüségi ok a mellett szól, hogy e maxima alól kivételt kell megállapítani. E kivétel azonban nem terjedhet tovább, mint a meddig annak kiterjesztését a halaszthatatlan szükség megköveteli. Csak a múlhatatlanul szükséges eselekmények foganatosítandók, s hogy az illetékes bíróság az eljárást zavartalanul