Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

248 870. szám. a hosszúra nyúló, mint a fölületes és pótlásokra szoruló vizsgálattól tartózkodni fognak. A vizsgálatnak a javaslat 102. §-ában körülirt czélját és terjedelmét egyazon értelemben, tudniillik a tulajdonképeni perbefogás szempontjából határozza meg az 1873-iki osztrák törvény (91. §. 2. bek., 92. §. 1. bek.), mely lényegileg megegyez az 1850-iki és az 1853-iki osztrák törvénynyel (87., illetve 60. §§.). Ugyanígy rendelkezik a német birodalmi törvény (188. §.) és az 1882-iki magyar javaslat is (92. §.). 2. Hogy minő szerepe van a vizsgálatnak a vádalakú perben és mily terjedelemben van erre általános szükség, ezekről már fennebb volt szó. A 103. §. részletesen meghatározza, mikor kötelező a vizsgálat és mikor lehet azt mellőzni. A vizsgálat szükségének megítélésénél két szempont volt irányadó. Egyik szempontot a büntetendő cselekmények súlyát kifejező büntetés nagysága, a másikat az ügy bonyodalmassága nyújtja. Ha a büntetendő cselekmények között súlyosságuk szerint külömbséget teszünk, ezt pedig a bölcselőt és a büntetőjogi politika tekintetei egyiránt parancsolják, úgy a súlyosság fokozatai a bűnvádi eljárás alakításánál is kétségtelenül figyelembevételt követelnek. Mert a birósági szervezet nagy részben a büntetendő cselekmények anyagi jogi felosztásán alapszik, következéskép alig szorul indokolásra, hogy a cselekmény súlyossága a vizsgálat szükségének meghatározásánál is nagy befolyást gyakorol. A javaslat a bűntett, illetőleg a büntetés súlyosságából indul ki 8 kötelezővé tette a vizsgálatot oly cselekményeknél, melyekre a BTK. halált vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést rendel (103. §. 1. p.). Ha a büntetés nagysága helyesen osztályozó mozzanatnak ismerendő el, úgy e rendelkezés bővebb indokolásra alig szorul. Ily súlyos következményű esetekben az előkészítés soha sem lehet túlságosan gondos s jobb e részben többet, mint kevesebbet tenni. Halállal büntetendő cselekményeknél ezenkívül számba jön a büntetés teljes helyrehozhatatlansága is, mely fokozott óvatosságot kíván a bírótól. Ily esetekben az is biztosíték, ha a tett és az ítélet nem következnek rögtön egymásra. Ugyancsak a büntetés súlyosságából indulván ki, rendszerint vizsgálatot ir elő a javaslat a határozott tartamú, de Öt évet meghaladó szabadságvesztés-büntetéssel sújtható cselekményeknél (103. §. 2. p.), csakhogy itt, a súlyosságnak némi csökkenése következtében, már bizonyos kivételeknek adott tért. E megszorítás abban áll, hogy mellőzhető a vizsgálat tettenkapás és a tényállással teljesen egyező beismerés eseteiben. E két körülménynek külömbén is nagy szerepe van a bűnvádi eljárásban. A mi először is a beismerést illeti, úgy már részint az általános indokolásban, részint a terhelt kihallgatásáról szóló X. fejezetben bővebben van szó a beismerés kellékeiről és a vallomás kivételének alakiságairól. Az utóbb említett fejezetben előirt biztosítékok olyan erősek, hogy a javaslat a terhelt beismerő vallomását a közvetlen idézés egyik esetének alapjául vehette. Joggal volt az tehát más rendelkezés feltételéül is felállítható. Az oly vallomással, mely a nyomozás egyéb adataival teljes összhangban áll, az ügy eléggé elő van készítve arra, hogy a főtárgyalás elrendelése iránt határozni lehessen. A tettenkapás eseteit a 142. §. állapltja meg, még pedig oly részletesen, hogy e feltételek szemmel tartása mellett az elhamarkodott eljárás veszélye majdnem kizártnak mondható. A javaslat bízván e tüzetes fogalommeghatározásban, egyáltalában fontos következményeket csatol a tettenéréshez. Ily esetben 1. helyt ad az előzetes letartóztatásnak (141. §. 1. p.) és 2. öt évnél rövidebb szabadságvesztéssel járó cselekmények esetén mellőzi a vád alá helyező eljárást (281. §.). A tettenkapás is tehát joggal volt a kötelező vizsgálatot kizáró oknak vehető. Egyébiránt a tetteukapás. mint ez a XI. fejezet indokolásában bővebben ki van fejtve, csaknem általában el van ismerve oly mozzanatul, mely sommásabb eljárás jogos alapjául szolgálhat. Az ily esetekben a tettes személye alig lehet kétséges, de a tényállás tárgyi megállapítása is jelentékenyen könnyebb.