Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 239 érvényesíthető jogaira is figyelmeztetve legyen, mert e nélkül a törvényben járatlan sértett a megszüntető' végzéssel végleg elintézettnek tekinthetné ügyét. De szükséges a már kihallgatott terheltnek értesítése is, mert ez már tudomással birván az ellene felmerült gyanúról, a megszüntetésről szóló értesítés megnyugtatására szolgál (101. §. végbek.). Hogy a nyomozás befejezéséről nem kell az érdekelteket értesíteni, ez aligha szorul indokolásra, mert a vádló ez esetben vagy vizsgálatot indítványoz, vagy a vádiratot nyújtja be, az indítványa folytán hozott bírói határozatot pedig külömben is kézbesítik az érdekelteknek. IX. FEJEZET. A vizsgálat. (102—129. §§.) A megelőző fejezet indokolásában már bővebben volt szó ama viszonyról, melyben az alaki birói vizsgálat egyrészről a scrutinialis eljáráshoz, másrészről a főtárgyaláshoz áll, és ezzel egyúttal már általánosságban meg van jelölve a vizsgálat jellege és feladata is. Ugyancsak utalás történt arra is, hogy a continensen csak e század közepén indult meg a mozgalom, mely a szorosan inquisitorius jellegű vizsgálati rendszert a vádelv követelményeivel kívánja mennél tökéletesebb összhangba hozni. A főtárgyalás területén uralkodó elvek a közvetlenség, nyilvánosság, Önálló és szabadabb tíg-yféltevékenység, a contradictorius szóbeli eljárás hasznai oly elemi erővel vívták ki az elismerést, hogy lehetetlenné vált továbbra is beérni a vizsgálat oly inquisitorius jellegű szerkezetével, mely a franczia »Code d'instruction criminelle« nyomán, habár itt-ott részben javítva is, csaknem minden európai perrendtartásban kifejezést nyert. A mint a continensen, főleg Németországban alaposabban kezdtek megismerkedni az angol-skót eljárással, e positiv háttér által erősítve mindig nagyobb és nagyobb erélylyel mutattak reá a continentalis perrendek vizsgálatának árnyékoldalaira. Kifejtették, hogy a vizsgálatban nem uralkodhatik többé a merev titkosság elve, nem iehet megengedni, hogy a kimerítő hosszú írásbeli vizsgálat egyszerű reproductióvá sülyeszsze a íőtárgyalást és megbénítsa a közvetlenséget. Reámutattak, hogy a vizsgálat még mindig a régi inquisitorius per befolyása alatt állva, minden törekvését a beismerés kicsikarására fordítja. Reámutattak, hogy ez addig, mig a terhelt védelmi érdekei és ügyféltevékenysége kellőleg biztosítva nincsenek, nem is fog megváltozni. Kifejtették, hogy éppen a közvetlenség érdekében kell ott, hol feltétlenül nem szükséges, mellőzni a formális birói vizsgálatot, szóval nincs a perelőkészítés szakának egyetlen része sem, melyet a legszigorúbb kritika ítélőszéke elé ne vont volna a tudomány. A legnagyobb lendületet adták e mozgalomnak az 1862-iki és a későbbi német jogászgyűléseknek tüzetesen formulázott határozatai és Gneist-nek nagyjelentőségű »Vier Fragen stb.« czímtí munkája, mely a legradicalisabb reformot, a nyilvános contradictorius vizsgálat behozását sürgette. Egész sorozata keletkezett az irodalmi termékeknek, melyek, ha a reformkövetelmények tekintetében külömböző eredményre jutnak is, egyben megegyeznek, és ez az, hogy a particularis német törvényhozások által javított franczia vizsgálati rendszer modern perrendbe már nem illeszthető. E reformkövetelmények hatása alatt keletkeztek az osztrák és a német perrendtartások, melyek, ha távol állanak is a radicalis újításoktól, sok tekintetben megvalósították a vizsgálatban
