Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 229 tegyenek a rendőrség és közbiztonsági közegek jelentést. Az ügyészség vagy járábiróság fogja meghatározni, szükséges-e a rendszeres halottszemle és további nyomozás, vagy talán a szerzett adatok is elegendó'k minden gyanuok kizárására. A kir. ügyészség, illetve bíróság rendelkező jogát biztosítja, hogy a rendőri vagy közbiztonsági közegek kötelesek az ügyészség vagy járásbíróság határozatáig a holttestet kellőleg megőrizni és őrködni a felett, hogy az megváltoztatásnak kitéve ne legyen. Hogy a járásbíróság mindig köteles az ügyészséget a hozzá érkezett jelentés folytán tett intézkedésről értesíteni, s hogy az: ügyészség a járásbiró határozata daczára is ujabb szemlét tartathat, ez önként foly ama tételből, hogy a bűnvádi eljárás kezdeményezése az ügyészség kezében van. A holttest eltemetésére vonatkozó feltételes tilalom (88. §. 2. bek.) a kih. btkv. 123. §-ában találja sanctióját. 3. Ha teljesen jogosult követelmény is, a feljelentés iránti hivatalos kötelesség: semmi esetre sem lehetne amaz álláspontot helyeselni, mely minden honpolgárnak kivétel nélkül kötelességévé tenné a feljelentést. A franezia code d'instruction criminelle ugyan még bizonyos esetekben (attentat contre la súreté publique, contre la vie ou la propriété d'un individu) mindén jelenlevő magánszemélyt feljelentésre kötelez és az új belga javaslat is fentartja ezt, de azért a feljelentés iránti általános kötelezettség mégis már jobbára el van ejtve. Hazánkban már az 1827-iki javaslat hivatkozással a szabadabb magyar hagyományokra, mellőzte a feljelentés iránti általános kötelezettség kimondását. Nem szorul tehát indokolásra, ha a javaslat is visszautasította a feljelentés iránti általános kötelezettség elvét. Annak kimondása azonban, hogy minden magánszemély jogosítva van feljelentést tenni, czélszeríínek látszott, nehogy oly értelmezés legyen esetleg adható a javaslat rendelkezéseinek, mintha csak a büntetendő cselekmény által közvetlenül érdekeltnek volna joga feljelentést tenni (89. §.). A feljelentési jogát mindenkinek megadja a javaslat. Hogy azonban ez az általános szabály félreértésre he vezessen, világosan ki kellett fejezni, hogy a feljelentés általános jogosultsága nem terjed ki azokra az esetekre, midőn oly bűncselekményt követtek el, mely csak magánindítványra üldözhető. E kivétel a btk. 110. §-ában találja indokát. Midőn a javaslat kivétel nélkül mindenkit feljogosít feljelentéstételre, ezzel azt akarta elérni, hogy lehetőleg minden bűncselekmény a bűnüldöző hatóságok tudomására jusson. E normativum által azonban a büntetlenül maradó bűncselekmények lehető apasztása csak részben érhető el. Nem elég mindenkit feljogosítani a feljelentés megtételére, hanem ezenfelül kívánatos az is, hogy a feljelentés elfogadására jogosított hatóságok körét is kiterjeszszük. A javaslat ezért nemcsak a feljelentés általános jogát állitja fel, hanem a feljelentés elfogadására jogosított hatóságokat is oly tág körben határozza meg, hogy az a jog a legnagyobb városban éppúgy, mint a legkisebb faluban minden utánjárás nélkül gyakorolható lesz. E mellett azonban mégis gondoskodik a feljelentések összpontosításáról, mert kivétel nélkül elrendeli a feljelentésnek a kir. ügyészséggel való közlését (87., 88,, 89., 94., 95. §§.). 4. Hogy a magánindítványra jogosült az ellene elkövetett büntetendő cselekmények miatt az eljárás megindítását czélzó indítványát minden nagyobb nehézség nélkül élőterjeszthesse, szükséges volt kimondani, hogy nemcsak bármély kir. ügyészségnél, biróságnál vagy rendőri hatóságnál, hanem bármely rendőri közegnél is megtehető a magánindítvány. (90. §.). Ezzel egyszersmind ki van zárva a BTK. 110. §-ának több esetben előfordult oly értelmű magyarázása, hogy a magánindítványra jogosult indítványát joghatályosan csak biróságnál tehetné. További könnyítésére szolgál az indítvány előterjesztésének á javaslat ama rendelkezése