Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

230 870. szám. is, hogy akár írásban, akár jegyzőkönyvre adva megtehető az indítvány. Egyetlen tartalmi kelléke az indítványnak az, hogy benne a panasz tárgyát tevő cselekmény megjelölve, a feljelentett személyre vonatkozó adatok pedig lehetőleg felemlítve legyenek. Habár a magánindítványra jogosult a legtöbb esetben meg is tudja jelölni a személyt, melynek megbüntetését kívánja, mégis lehetnek esetek, midőn vagy az elkövetés ideje (például éjjel), vagy más körülmények miatt a bűnöst nem lesz képes megnevezni. Leggyakrabban elő fog ez az eset fordulni a szemérem elleni merényleteknél. Ilyenkor igazságtalanság volna a sértettet panaszával azért elutasítani, mert a tettest nem tudja megjelölni. Ebben az esetben még inkább van szüksége a hatóság gyámolítására, a mennyiben e nélkül a tettest tán soha sem tudná kipuhatolni, s a bűnös az ilyen túlzott alakiság miatt büntetlenül maradna. Midőn tehát a javaslat a panaszolt bűncselekmény határozott megjelölését követeli, a tettesre és a részesekre vonatkozólag meg kellett elégednie azzal, hogy a panaszos ezeket csak akkor jelölje meg, ha erre képes; ellenkező esetben a bűnös vagy bűnösök kilétét a hatóságoknak kell kinyomozni. Végül nehogy a tartalmi kellékek határozatlan megjelölése vagy hiányossága az indítványt tevő elutasítására vezessen, kötelességévé van téve a hatóságoknak, hogy valamint a szóval, úgy az írásban előterjesztett indítvány helyesbbítése, illetve pótlása iránt belátásuk szerint intézkedjenek. Különösen ki kellett emelni, hogy a cselekmény téves minősítése teljesen közömbös körülmény. E rendelkezések szelleme pedig az, hogy a hatóságok a bűnvádi eljárás megindítása végett hozzájok folyamodó érdekeltet lehetőleg támogatni és az indítványtól visszatartó minden fölösleges formalitást mellőzni tartoznak. Mindig helyesen fognak eljárni, különösen az ügyészségek, rendőri hatóságok és közegeik, ha oly esetekben, midőn az eljárás a jogosult indítványától van feltételezve s azt nem az indítványra jogostíott terjesztette elő, az indítványra jogosítottat a más által tett indítvány hatálytalanságáról értesítik. Főleg fontos ez akkor, ha az indítványra nem jogosított kiskorú jelentkezik panaszának előterjesztésére, vagy az ily kiskorúnak egyik indítványra nem jogosított rokona jön az esetet feljelenteni és mindez az indítványra jogosultnak beleegyezésével és ama téves feltevésben történik, hogy elég, ha a kiskorú vpgy az illető rokon már megtette a feljelentést. 5. A gyakorlatban több controversia merült fel arra nézve, hogy a felhatalmazási bűncselekményeknél (Ermachtigungsdelicte) a felhatalmazás, illetve kívánat minő alakban állítandó ki. Minden félreértés megelőzése czéljából szükséges volt tehát ezt a kérdést határozottan szabályozni (91. §.). Az országgyűlés, annak valamelyik háza, a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés, azoknak bizottsága vagy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok, azok egyike, vagy valamelyikének küldöttsége, a miniszterek és minisztertanács kettős alakban állithatják ki a BTK. 269., illetve 270. §-ában megkívánt felhatalmazást: vagy egyszerű hivatalos iratban, vagy a hivatalos irathoz csatolt külön Írásbeli nyilatkozat alakjában. Jogosítva vannak továbbá akár az ügyészséghez (főügyészséghez) közvetlenül fordulni, akár az igazságügyi minisztert megkeresni, ki az ügyészséget a további eljárásra utasítja. Midőn az igazságügyi miniszter az ellene elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés miatt kíván felhatalmazást adni, szintén akár külön Írásbeli nyilatkozatban állíthatja ki a felhatalmazást, akár egyszerűen rendeletben hagyhatja meg a további eljárást az ügyészségnek. Akkor azonban, midőn bíróságok, birák, bírósági hivatalnokok, a kir. ügyészség tagjai hivatali kötelességeire vonatkozó rágalmazás miatt ad az igazságügyi miniszter felhatalmazást, ezt az ügyészséghez intézett rendelet alakjában eszközli. Hasonló alakban nyer tudomást az ügyészség a BTK. 272. §-ában említett diplomatiai utón kijelentett kívánságról is, és tán alig szükséges