Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 219 keresés daczára nem sikerült öt megtalálnia, akkor a kézbesítendő iratokat háza népe vala­melyik teljeskorú tagjának adja át. A »háznép« alatt a család tagjai s általában a közös ház­tartásban élők értendők, következéskép a cselédséghez tartozó teljeskorú egyén is jogosult a kézbesítendő irat átvételére. Ha a háznépnek ily teljeskorú tagja nincs jelen: akkor a kézbe­sítő kifüggesztést foganatosít: azaz, vagy a ház kapujára, vagy nagyobb házakban a lakás ajtajára függeszti ki a kézbesítendő iratot. A kifüggesztést lehetőleg tanuk jelenlétében kell teljesíteni, kik esetleg igazolhatják a kifüggesztésnek kétségbe vont megtörténtét. Még ezzel sem fejezte be a kézbesítő eljárását, hanem tartozik a kifüggesztést a község elöljáróságának, a fővárosban pedig a kerület rendőrkapitányi hivatalának bejelenteni s azt egyúttal értesíteni, hogy mily tartalmú iratot függesztett ki. Az elöljáróságnak, illetőleg a rendőrkapitányságnak kötelessége az érdekeltet haladéktalanul tudósítani a kifüggesztésről és a kézbesítendő irat tartalmáról. A kézbesítő írásban, de szóval is megteheti jelentését, de nem szükséges a kézbe­sítendő iratnak egész tartalmát, pl. az ítélet indokolását is közölni. Elég, ha a kézbesítendő iratnak lényeges tartalmát közli. Gzélszerö és azért rendeli is a javaslat, hogy az elöljáróság, illetőleg kapitányság az érdekeltet tudósítsa a történtekről, mindazáltal a kézbesítés hatályát nem lehetett függővé tenni az értesítés meg- vagy meg nem történtétől. Miként kell ily kéz­besítés alkalmával a kézbesítőívet kitölteni és miként kell a községi elöljáróságnak a kézbe­sítő által adott értesítés megtörténtét igazolni stb., mint rendeleti útra tartozó kérdések, a per­rendtartásban mellőzhetők voltak. * A 81. §. a kézbesítésnek azt a módját szabályozza, midőn a czímzettnek sem lakása, sem tartózkodóhelye nem tudható ki. A kézbesítés ekkor nem történhet másként, mint hirdetés utján. A kézbesítendő iratot ugyanis azon a helyen, a mely az ismeretlen tartózkodású egyénnek illetőségi helye, továbbá az ügyben eljáró bíróságnak székhelyén a községházánál a hirdető­táblára kell kifüggeszteni és a mennyiben a hírlapi hirdetés a körülményekhez képest czélra­vezeíőnek látszik, a bíróság elrendelheti a hivatalos, esetleg még más lapban leendő közzé­tételt is. Azok a kérdések, hogy meddig kell bizonyos határozatnak kifüggesztve lennie, hányszor és mily időközökben kell a hirlapban a hirdetésnek megjelenni, a mennyiben ezekről a jelen javaslat külön nem rendelkezik (mint pl. a 469. §. második bekezdésében), rendeleti úton fognak szabályoztatni. Midőn a 82. §. (első bek.) kimondja, hogy más bíróság területén teljesítendő kézbesítés megkeresés útján történik, ennek jelentősége az, hogy ez esetben a bíróság nem alkalmazhatja saját közegét a kézbesítés teljesítésére. Mennyiben szükséges a külföldön teljesítendő kézbesítésekre nézve a diplomatiai út igénybevétele és mennyiben intézhetnek a hazai bíróságok kézbesítések teljesítése végett kül­földi bíróságokhoz közvetlen megkereséseket, azt mindig a fennálló nemzetközi érintkezést szabályozó miniszteri rendeletek határozzák meg. VIII. FEJEZET. A nyomozás. (83—101. §§.) Valamint a nyomozó, úgy a vádelven alapuló perrendtartások egyaránt elismerik a per előkészítésének szükséges voltát. A legtermészetesebb munkafelosztás elve követeli, hogy az ítélőbiróság nehézkesebb és költségesebb eljárása csak akkor vegye kezdetét, ha már az ügyre vonatkozó kellő adatok összegyűjtve vannak, mert külömben az ítélőbiróságnak kellene az egy­folytában legtöbbször meg sem szerezhető adatkészletet összegyűjteni, a gyanúsítottat kutatni, lefoglalást, házkutatást, személymotozást teljesíteni stb. 28*

Next

/
Thumbnails
Contents