Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

220 870. szám. A pernek előkészítő és ítélkező szakra való felosztása szükséges voltát ezért már a legrégibb időktől fogva elismerték. Természetesen egészen más jelentősége van e szétválasztásnak az inquisitorius eljárásban, mint a vádperben. Amott az előkészítő eljáráson nyugszik a súlypont, itt a főtárgyaláson. A mit az inquisitorius per előkészítő eljárása felderített, az az ítélet anyaga. A vádperben az előkészítő eljárás Csak tájékoztató arra nézve, van-e helye a vádnak, illetve a nyilvános közvetlen főtárgyaiásnak, az ítélet alapjául azonban csak a főtárgyalás anyaga szolgálhat. Az inquisitorius perben elég a legtávolabbi gyanú, hogy mozgásba hozza a birói apparátust, mely a legapróbb részletekig kutatja ki, az inquisitio generális, az inquisitio speciális és az articulusok szerint vaíó kihallgatás útján az eset körülményeit. Ebből származik a nyomozó per előkészítő eljárásának hosszúra nyúlása, nagy terjedelműsége. A vádperben ellenben a biró csak akkor kezdi meg működését, ha már vádat emelt előtte az arra jogosított személy. Az inquisitorius perben'nincs korlátozva a biró abban,mely büntetendő cselekményekre terjeszsze kutatását; a vádperben csak arra a tettre és azokra a személyekre kell irányozni az előkészítő eljárást, mely miatt, illetve kik ellen vád emelve volt. E néhány ellentét szembeállításából kivehető, hogy más szempontok döntik el a vádper előkészítő eljárásának szervezetét, mint a melyek az inquisitorius perben érvényesülnek. Azt nem lehet tagadni, hogy a vádelv követelményei csak lassan tudnak utat törni a per előkészítésének szakában. A perjogi reformmozgalom egész erejét a főtárgyalás és az ezt követő perszak átalakítására fordította. A franczia per előkészítő eljárásának nyomozó természetében és főtárgyalásának vádelvű szerkezetében nyilvánuló dualismus tükröződik vissza Európa majd minden perrendtartásában. Teljes erélylyel csak e század közepén indult meg a mozgalom a perelőkészítő eljárásnak a vádelv követelményeivel való összhangzásba hozása érdekében. A tételes jogok még távol állanak ugyan mindama reformkövetelmények megvalósításától, : melyeket a vádelv szempontjából az előkészítő eljárás területén mind nagyobb erélylyel kezdenek sürgetni, mindazáltal valamint a német, úgy az osztrák perrendtartás, de főleg az új franczia javaslatok kisebbnagyobb mértékben iparkodnak a vádelv színvonalára emelni előkészítő eljárásukat. Egyben azonban a vádelven nyugvó perrendek egyetértenek és ez az, hogy az inquisitorius pernek ama valóban nem igazolható megkülömböztetése, mely szerint előbb, inquisitio generális útján kell tisztába hozni az eset tárgyi körülményeit s azután lehet csak a tettes megállapítására az inquisitio specialis-ra áttérni, valóságos perjogi lehetetlenség. A múlt század közepén minden áron iparkodtak e két fogalom között határvonalat húzni. A »Theresiana« a generális és speciális inquisitio kettős felosztásán kívül még megkülömböztette az inquisitio generalissima-t (Allgemeine oder vorsorgliche Nachforschung 25. czikk 3., 4., 10., 11. §§.), az 1803 iki osztrák törvény pedig a tényállás kinyomozása (II. és III. fejezet) és a rendes vizsgálati eljárás (VII., VIII., IX. fejezet) közé még a sommás vizsgálati eljárást (IV. fejezet) illesztette. A gyakorlati élet azonban bebizonyította, hogy ily gépies szétválasztás merő lehetetlenség és semmi egyéb, mint mesterséges összezavarása az eljárásnak. A tett alanyi és tárgyi elemei a concret esetben összeforrnak. Tett tettes nélkül nem képzelhető. A tettest tehát már a generális inquisitióban is tekintetbe kell venni. Ennek azután az lett az eredménye, hogy a vizsgálóbíró csak a törvényben előírt alakiság megtartása végett tért át a speciális inquisitióra, mert már a megelőző eljárásban önkénytelenül is nyomozta volt az ismert vagy gyanítható tettes személyét. Ha a-legújabb bűnvádi eljárásokban mégis ott találjuk a perelőkészítésnek kettős módját

? — azaz a nyomozás, a »Scrutinalverfahren«, »Vorbereitungsverfahren«, »Vorerhebungen«, »Infor-