Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 207 E két fogalom között a határvonal csak annyiban mosódik el, a mennyiben a kizáró oJcok egyúttal a mellőzés okai is, de ez éppen nem érinti a külömbségtétel lényegét vagyis azt, hogy a kizáró okokul nem szolgáló elfogultsági ok csak kifogásra, illetve az érdekelt felszólalására érvényesíthető és hogy ennek érvényesítése határidőhöz van kötve. Második főelv, mit a javaslat követ, az, hogy a kizáró okokat nemcsak a bírákra, hanem a jegyzőkönyvvezetőkre és a kir. ügyészség tagjaira is kiterjeszti. Eltekintve attól, hogy legtöbb perrendtartás hasonlóan rendelkezik, mindenesetre mind a jegyzőkönyvvezetés, mind a közvádló tevékenység.} oly fontossággal birnak, hogy a kir. ügyészség tagjainak vagy a jegyzőkönyvvezetőnek a kizárás eseteiben való közreműködése nemcsak a pártatlanság érdekére lehet ártalmas, de az emberi természet ellen vétene az oly perrendtartás, mely megengedné, vagy éppen kötelességgé tenné, hogy a jegyző saját atyja, testvére, neje stb. bűnügyének mozzanatait vegye jegyzőkönyvbe, vagy az ügyész atyját, nejét stb. vádolja. Arra nézve azonban, hogy a kizáró okokon kívül a felek más aggályossági kifogást is érvényesíthessenek, már külömbséget tesz a javaslat, egyrészről a birák és a jegyzőkönyvvezetők, másrészről a kir. ügyészség tagjai közt. Az elfogultsági kifogást a javaslat csak a birák és a jegyzőkönyvvezetők ellen engedi feltétlenül érvényesíteni. Ha alaposan vélelmezhető hogy a birót nem fogja teljes tárgyilagosság vezetni, akkor nem bir tisztjének leglényegesebb kellékével. A jegyzőkönyvvezető mellőzését pedig annak megfontolása indokolja, hogy a bűnvádi eljárásban felvett jegyzőkönyvek, különösen oly perrendtartás mellett, mely a ténykérdésben felebbezést ismer és megengedi, hogy a felebbviteli bíróság iratok alapján is ítéletet hozhasson, igen nagy fontossággal birnak és nem szenved kétséget, hogy néha egy kifejezés, vagy egy fordulat egészen más színben tüntetheti fel a tárgyalás képét, mint ez tényleg történt. Teljesen indokolva van tehát megengedni a feleknek, hogy a kizáró okok alapján a kir. ügyészség tagjának mellőzését kérhessék. Mert ha a kir. ügyészség lényegében vádló fél is, mindazáltal, mivel nyomozást vezető közeg is, és mind a vád, mind a védelem érdékeit egyenlő figyelemben köteles részesíteni, a perjogi alapelvek megsértése nélkül alig járhatna el saját vagy hozzátartozóinak ügyében stb. Fölösleges volna ellenben a birói pártatlanság követelményét a terhelt érdekei szempontjából is teljesen kiterjeszteni a kir. ügyészség tagjaira, kik végre is csak indítványokat terjesztenek elő, és így az ügy érdemére sokkal kevesebb befolyást gyakorolnak, mintsem hogy igazolt volna megengedni a terheltnek elfogultsági kifogásokkal zsibbasztani, vagy éppen megakasztani a közvádló eljárását. Ügyészségi alaptörvényünk (1871 : XXXIII. t.-cz. 13. §-a) is kimondja, hogy a kizáró okokon kivül (11. §.) ügyészségi tag ellen aggályossági kifogásnak nincs helye. Nincs is ujabb perrendtartás, mely a terheltnek ily kifogást adna az ügyészség tagjai ellen. A német perrendtartás egyáltalában nem vonja a kir. ügyészséget a kizárás és mellőzésről szóló czím (I. könyv, 3. fejezet) rendelkezései alá; az osztrák perrendtartás csak kizáró okokat állít fel, sőt a franczia perrend is, melyben pedig nagyon távol áll az ügyészség az ügyfél szerepkörétől, szintén nem enged »recusation«-t és hasonlóan rendelkezik az olasz perrendtartás is (748. §.). Ez okokból a terhelt javára a javaslat sem engedi meg a kir. ügyészség mellőzésének kérését, mert abból indul ki, hogy a kir. ügyészség eljárását a terhelt érdekében az elfogulatlan és tárgyilagos bíróság ellensúlyozhatja. Minthogy azonban a terhelt javára elfogult közvádló a vád sérelmére követhet el olyan mulasztásokat, melyeket aztán nem lehet helyrehozni, a 74. §. megengedi, hogy az elfogult közvádló mellőzését a sértett kérhesse. A mi a kizáró okok megjelölését illeti, a javaslat 64—66. §-aiban nemcsak a jegyes, házassági, rokonsági, sógorsági, nevelőszülői, gyámi stb. viszonyon alapuló érdekeltségi esetek vannak felsorolva, hanem azok az esetek is ki vannak merítve, melyekben a kizárást a perjog alapelveinél fogva valamely előbbi perbeli közreműködés ténye vonja maga után.