Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szára. 197 e) Az itt felsoroltakon kivül a javaslat még több esetben teszi kötelezővé a védelmet, így a mennyiben olyan tanú vagy szakértő kihallgatására, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg, a fogva levő terhelt nem választana megbízottat, részére hivatalból rendelendő védő (127. §. második bekezdés.). Egy másik esetről a 246. §. intézkedik, olykép, hogy a megfigyelés végett a tébolydába szállítandó terhelt érdekében az »esetleg nyomban kirendelendő^ védő meghallgatását irja elő. Továbbá a 299. §. rendeli, hogy a rendzavarás miatt kizárt védő helyett más alkalmazandó, mi azonban nem annyira a kötelező védelemnek, mint az eljáró védő kötelező helyettesítésének esete. A 44S. §. szerint hivatalból rendelendő védő, ha a vádlott javára ujrafelvétel kérhető és ezt sem a vádlott, sem hozzátartozói nem kérik. Analóg intézkedést tartalmaznak a 472., 477. §-ok a távollevő ellen teljesítendő vizsgálat, illetőleg elkobzás iránti eljárás tekintetében. A 498. §. szerint hasonlókép kötsles a biróság gondoskodni, hogy a halálra ítélt részére a kegyelmi folyamodás szerkesztése végett védő működjék közre. Az 518. §. 2. bekezdése pedig rendeli, hogy büntetések összesítése esetében a súlyos büntetéssel terhelt vagy fogva levő elítélt részére védőt kell rendelni. Mindez esetekben rendszerint előre nem látható körülmények veszélyeztetik a terheltnek igen fontos érdekeit, melyeket az utóbbi nem képes azonnal, vagy elég hatályosan megvédeni. A biróságnak hivatalból való intézkedése tehát teljesen igazolt. Végül felemlítendő még a kötelező védelem, melynek a javaslat XX. fejezete szerint a kir. ítélőtábla előtt tartott tárgyalásokon van helye s mely az idézett fejezet indokolásának egyik tárgya lesz. f) A kötelező védelem eseteiben a védő kirendelésénél a javaslat az ügyvédi kamarák ^ közreműködését veszi igénybe (58. §.). Ezt első sorban az ügyvédi karnak autonómiája követeli, másrészt az ügyvédi kamara, ismerve tagjainak személyes viszonyait, leginkább képes a kirendelésnél a teher méltányos felosztását eszközölni. Oly esetekben azonban, ha a gyors érintkezés az ügyvédi kamarával nem lehetséges, mitől főleg akkor kell tartani, ha a biróságnak és az ügyvédi kamarának nem egy városban van a székhelye, továbbá akkor, ha a körülmények a védőnek haladéktalan közbeléptét teszik szükségessé, a védő közvetlen kirendelésére fel kellett a bíróságot jogosítani. E jognak gyakorlását inkább adminístrativ természeténél fogva a javaslat a törvényszék elnökére (58. §. 2-ik bekezdés, 285. §. 5. bekezdés) bízza. A kirendelés csak az illető biróság előtt való képviseletre kötelezi a védőt (57. §. második bekezdés). Nem volna méltányos, ha az' amúgy is kevés hasznot igérő, de gyakran fáradságos és felelősségteljes kötelező védelmet azzal még terhesebbé tennők, hogy a védő más bíróságnál, esetleg felebbviteli bíróságnál is köteles volna védettjét képviselni. A javaslat kellő figyelemmel volt az ügyvédi kar jogos érdekeire, de mégis tartózkodnia kellett a túlzástól 8 nevezetesen attól, hogy a védő kirendelése a kirendeltnek beleegyezéséhez legyen kötve. Rövidséggel járhat esetleg, ha a kirendelt védő működését azonnal, illetőleg a kitűzött időben meg nem kezdi, a kirendelés elfogadását tehát kötelezővé kellett tenni (59. §.), Hogy e szabályt a kivételek meg ne döntsék, ki van mondva, mikép kivételnek csak fontos okokból van helye s ilyennek a más ügyekkel való elfoglaltság nem tekinthető. 5. A védő jogai. Ha kétségtelenül fontos is a védelem működése terének megállapítása: az intézmény sikeres szervezése mégis csak azon fordul meg, hogy mily jogokkal van felruházva a védő. A javaslat ide tartozó rendelkezéseire azonfölül, hogy a védelmet az eljárás fontosgyakran nélkülözhetlen elemének és a védőt nem egyszerű képviselőnek, hanem a jogszolgál,