Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 15 Csekélyebb átalakulás ment végbe az alsóbbfokú bíróságoknál, melyek a megyei, városi és úri hatósággal egybekapcsolva maradtak. A megyékben a főispán biráskodása nagyobbára megszűnt és az alispán lett a megyei törvénykezés feje. Nevezetesen a közbűntettesek elleni eljárás tartozott legfontosabb teendői közé (1595: 36., 1729: 35. t.-cz. 6. §.). Súlyosabb esetekben a megyei törvényszék itélt, mely az alispán elnöklete alatt a szolgabirákból és választott ülnökökből, később táblabirákból alakult (1563: 50., 1613: 24., 1729: 35. törvényczikk 2. §.). A kihágásokat vagy kisebb biróságok elé tartozó ügyeket a korszak vége felé nagyobbára a szolgábirák és esküdt-társuk intézték el. Városokban a büntető igazságszolgáltatást a városbiróból és a tanácsbeliekből alakított törvényszék, kisebb jelentőségű ügyekben a városbíró, illetőleg a városkapitány végezte. A földesúri bíróság (uriszék) a jobbágyok csekélyebb törvénysértései tárgyában, ha pedig a földesúr pallósjogot gyakorolt, azoknak bárminemű bűnügyeiben járt el. Rendesen a földesúrból vagy megbízottjából és meghívott két tisztes állású tagból állott. Utóbbiakat a korszak vége felé a táblabírák közöl szokták venni. Ezeken kivül a szolgabírónak és esküdttársának, mint törvényes bizonyságnak is jelen kellett lenni. Ama kiváltságos állás, melyet a kath. papság az első korszakban élvezett, az egyház tekintélyének hanyatlása és a protestantismus terjedése mellett nem volt fentartható. A Hk. II. 44. czikkében kifejezett jogegyenlőségi elvet mind tágabban értelmezték és csak a későbbi századokban fejlődött ki ama gyakorlat, hogy a kath. papság tagjait csekélyebb törvényszegések miatt nem a polgári biróság, hanem egyházi felebbvalóik büntették meg. Egyazon okok szorították a szentszékek büntető bírósági hatáskörét mind szűkebb korlátok közé, úgy, hogy az, mely I. Mátyás alatt (I. 3. ez.) még az eretnekségre és az uzsorára is kiterjedt, a most tárgyalt korszak második felében már csak a hamis eskü tényálladékának megállapítása tekintetében volt elismerve. Jellemző sajátszerűsége e korszak bűnvádi eljárásának, hogy formaságai a bűncselekmények és a terheltek rendi állása szerint eltérők voltak. Az eljárás a közbűntettek (maleficia publica), vagyis gyilkosság, rablás, lopás, gyújtogatás és hasonló bűncselekmények tárgyában a más törvénysértéseknél alkamazottól nemcsak egyes részletekben, hanem alapjában és egész irányában külömbözött. Mig az előbbi, melyet eriminális procedúrának neveztek, rövid, kevés alakisághoz kötött, majdnem arbitrarius volt (Hk. I. 15., III. 32., ez., 1548. B: 35., 1527: 6., 1546: 5., 1548: 48., 1608: k. u. :• 2., 1618: 66., 1625: 6., 13., 1638: 60., 1655: 38., 1659: 16. törvényczikk), addig az utóbbi a polgári pernek mindinkább növekedő ünnepélyességével és hosszadalmasságával folyt le. Ez eljárásra tartoztak nevezetesen a felségsértés (az 1715: 7. t.-cz. hatálybalépteig), a hűtlenség, a nagyobb hatalmaskodás, a kisebb hatalmaskodás, a patvarkodás (calumnia), álarcz (larya), vértagadás, becsületsértés, székaértés. Az eljárás említett két nemére ismét módositólag hatott, ha a vádlott nemes, illetőleg nemesi előjogokat élvező honoratior, vagy nem-nemes volt. Az előbbi esetben a személyes szabadság lehetőleg kímélve volt és az eljárás inkább vádalakú, az utóbbiban az első intézkedés rendesen a gyanúsított elfogatása volt, ki ellen azután a nyomozó rendszer elvei szerint foganatosították a vizsgálatot. Középkori, az adományi és compositionalis rendszerrel, továbbá a rendi külömbségekkel kapcsolatos eszmék azok, melyek az eljárás érintett alakzataiban nyilvánultak. De egy nagy haszna volt az elavult eszmékhez való ragaszkodásnak, tudniillik az, hogy akadályozta a nyomozó rendszernek teljes meghonosulását. Ama tényezők, melyek a megelőző korszak vége felé az idegen jognak terjedését hazánkban előmozditották, a jelen korszak -folyamán is tovább hatottak. Sőt azokhoz az osztrák tartományokkal létesült szorosabb kapcsolat is járult, a mennyiben a sűrűbb érintkezés e tartományok lakosságával, oda való hivatal-