Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

16 870. szám. nokoknak és katonai parancsnokoknak Magyarországban alkalmaztatása és oly számos országgyűlési panaszra okot szolgáltatott hivataloskodása, közvetítette a nyomozó rendszeren alapuló osztrák törvények ismeretét. Legelébb az uriszékeknél és a városokban vált az eljárás nyomozó alakúvá, mert itt annak a nemesi előjogok nem állottak útjában. Majd a megyei birák is követték a példát, a bűntetteseknek törvény szerint negyedévenkint teljesítendő nyomozása (1548: 50., 1618: 66., 1638: 60. t.-oz.), kedyező alkalmat nyújtott, a hivatalból való eljárásra egyes esetekben pedig már a törvény rendelte, hogy inquisitió tartassék (1630: 40., 1655: 38., 1687 : 14. t.-cz.). A kínvallatást (tortura) is kezdették alkalmazni (Hk. III. 20. ez., Kitt. D. m. VL 6., 8. k.). Hogy pedig az osztrák törvények tekintélye mily nagy volt, azt eléggé bizonyítja az, hogy III. Ferdinánd büntető rendtartását (Landgerichtsordnung 1656-ból) »praxis criminalis« név alatt a magyar törvénytárhoz csatolták és a kiadók azt kútforrásul is ajánlották (1. Kittonich D. metb. IX. 32. kérdés végén.). Mindezek daczára a nyomozó rendszer még sem birta a vádeljárást teljesen kiszorítani. A polgári per alakjában tárgyalt és a hűtlenség, úgy, mint a hatalmaskodás tág fogalma mellett igen nagy számú bűncselekményekre nézve, a nyomozó elv nem igen érvényesülhetett. Azt pedig, hogy a vizsgálóbíró a vádlott fölött rendelkezhessék, őt beismerésre szoríthassa és igy őt magát a vizsgálat tárgyává tehesse, mi a nyomozó eljárás lényeges mozzanatai közé tartozik, — a nemesekre nézve kizárta a szabad védekezés joga, mely csupán felségsértés, tettenkapás vagy gyanús előélet és vagyontalanság esetében volt korlátolva. Ezért a kínvallatást nemesek ellen csak visszaélésből alkalmazták (1597: 43. t.-cz.) és a praxis criminalist a gyakorlat kötelező hatályúnak nem fogadta el. Legjobb bizonysága annak, hogy hazai büntető eljárásunkban a vádrendszer teljesen kiküszöbölve nem volt, sőt a múlt század óta ismét tért kezdett foglalni, abban található fel, hogy előbb a közbűntettesek elleni eljárás kezdeményezője az alispán, illetőleg a városbiró volt, míg a megjelölt időtől fogva a törvényhatósági ügyészek (fkei magistratuales) kezdenek mint közvádlók működni. Az emiitett ujabb lendületet II. Józsefnek a nyomozó elvből kiindult 1788. évi büntető rendtartása sem tartóztatta fel, mely rövid hatályban léte miatt büntető eljárásunkban egyáltalán nem hagyott nyomokat. A korszak kezdetében még mindig szóbeli volt az eljárás. Túlzott formalismusa daczára a polgári per sem vált még Írásbelivé. Kittonich szerint a XVII. század elején a felek vagy képviselőik személyesen fordultak a biróhoz, mind a vád előterjesztése (Dir. meth. II. 9.), mind a per folyamában szükséges birói intézkedések kieszközlése végett (1655: 23. t. ez.). A határnap megérkeztekor a feleket az ügy kikiáltásával hivták a bíróság elé (Dir. meth. III. 7., 8.). Ott szóval adták elő védelmökec és kifogásaikat. Midőn azonban a nyomozó eljárás mindinkább elterjedt, a szóbeliséget is majdnem egészen kiküszöbölte. A vizsgálóbíró, illetőleg a birói kiküldött jegyzőkönyvbe vette a vizsgálat eredményét, a felek képviselői indítványaikat és előterjesztéseiket a percsomóba irták és ez utóbbinak tartalma alapján volt hozva az ítélet. A közvetlenség és a szóbeliség e korszak elején még a felebbvlteli eljárásban is érvényesült. A király a nádor Ítéletét akkép vizsgálta felül, hogy a feleket szóbeli eljárásra maga elé idézte. Nem csekély módosítást szenvedtek a megelőző korszak végén hatályban volt bizonyítási szabályok. Az eskü Kittonich idejében még a Hármaskönyv szabályai szerint, azaz nagyobbára, mint tisztító eskü és eskütársak (conj uratores) közreműködésével volt alkalmazva. Már a directio methodica tudós szerzője rosszalta azonban az eskünek gyakori megítélését és nevezetesen az eskütársak intézményével járó fölösleges esküszaporitást, úgyannyira, hogy a kínvallatás általános behozását kevésbbé aggodalmasnak tartotta (Dir. meth. VI. 10.). Kívánsága nagyobbára teljesült, a kínvallatás és a nyomozó eljárás a felek esküjét a közbűntettek miatti eljárásból