Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

190 870. szám. az értelme, hogy a bíróságnak a sértett részéről e tárgyban tett indítvány fölött határozatot kell hoznia és ez indítvány csak indokolva utasítható el. Minthogy az 50. §. e joggal való élést határidőhöz nem köti, a sértett azzal mindenütt és mindaddig élhet, a mikor és a meddig bizonyíték megszerzése történhetik, tehát a vizsgálat alatt, a főtárgyaláson és a felebbviteli bíróság előtt is. Hogy ezt sikeresen tehesse, fel kellett őt jogosítani az iratok megtekintésére. k) A magánfélnek perjogi hatásköre. Az adhaesio (51. §.) jogosultsága már régebben el van ismerve, mint a magánvádnak szüksége. A károsított félnek majdnem mindenütt biztosított joga, hogy kártérítési igényét a büntető perben érvényesíthesse, szükségszerűen arra vezetett, hogy e feleknek szerepe tisztán magánigénylői természetéből többé-kevésbbé kivetkőzött és részben bűnvádi perjogi hatáskörré fejlődött. Láttuk ezt a franczia és az olasz törvény »partie civile«-je és a többi fennebb megemlített törvényhozások »érdekelt« vagy »károsított felei« perbeli állásának körvonalozásánál. A kívánat, hogy a károsított ne legyen csak tétlen nézője a bűnvádi eljárásnak, hanem hogy azt előmozdíthassa és ily módon sérelmének megtorlását, illetőleg követelésének megítélését szorgalmazhassa, annyira méltányos, hogy ma már nem az a kérdés: elfogadandó-e az adhaesio intézménye, hanem az: hogy mily kiterjedésben fogadandó el. Opportunitás lévén itt is a döntés alapja, igen természetes annak sokfélesége. A legújabb törvények, az 1873. évi osztrák és a német birodalmi, hasonlókép nagyon eltérően oldják meg a kérdést. Már fennebb meg volt említve, hogy az előbbi a mellékvádlói fellépést bármely magánjogaiban sértettnek (47. §.), az utóbbi csak a főmagánvádra jogosultaknak, továbbá annak a sértettnek engedi meg, a ki a bűnvádi eljárás megindítását az államügyészség elállása ellenére kieszközölte, a mennyiben a bűncselekmény élete, egészsége, szabadsága, családi állása vagy vagyoni jogai ellen volt elkövetve (435., 443. §§.). A javaslat, ismételve kifejtett álláspontjánál fogva csak az osztrák törvény rendszerét követhette. Ennek az álláspontnak természetes következménye, hogy a javaslat a magánjogi igényének érvényesítése végett a bűnvádi eljáráshoz csatlakozott károsítottat perjogi hatáskörrel ruházza fel. E hatáskör az adhaesio természeténél fogva nem terjedhet ki egyébre, mint hogy a magánfél abban az irányban és abban a mértékben, mélyben ez a magánjogi igény érvényesítéséhes szükséges, elősegítse, támogassa és kiegészítse a közvádló tevékenységét. Az 51. §. szerint a magánfél mind a bűnösségre, mind a magánjogi igény létezésére mutató, valamint ez igény Összegét feltüntető bizonyítékokat szerezhet be és szolgáltathat a közvádló, illetőleg a bíróság kezéhez. Minthogy a főtárgyalás előtt a magánjogi igény tárgyában döntő határozat nem hozható, az előleges és a közbenső eljárás alatt a magánfelet nem illeti más perjogi hatáskör, különösen nem idézik a vádirat ellen beadott kifogások felett tartott tárgyalásra sem (259. §.). Csupán az ügy iratait tekintheti meg, hogy közreműködésének sikere végett a tényállásról teljes tájékozást szerezhessen. A főtárgyaláson való közreműködésének korlátait szintén a magánjogi igény érvényesítésének czélja szabja meg. E korlát által vont keretben intézhet kérdéseket a tanukhoz és a szakértőkhöz (51. §. 3. pont, 307. §. második bekezdés) és tehet indítványokat. Perbeszédét a vádló után adhatja elő (314. §. negyedik bekezdés, 421., 541., 542. §§.). A magánfél gyanánt eljáró sértettet nem utasíthatja a bíróság teljesen szabad belátása szerint ügyvéd választására, mint ezt a 47. §. utolsóelőtti bekezdése a magánvádlóval és a csatlakozóval szemben megengedi. A magánfél ellenében az 51. §. utolsó bekezdése az ügyvéd választására való utasítást azokra az esetekre szorítja, a melyekben a sértettnek saját személyében való eljárása az eljárás sikerének koczkáztatásával járna.