Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 189 Az említett kellékekre vagyon ellen irányuló bűncselekmény esetén a magánvádló örökösénél rendesen lehet számítani. A vagyoni károsítás és a kártérítés reménye közvetlenül érintik az örököst, a mennyiben pedig a bűncselekmény az elhalt magánvádlónak nem vagyonjogi, hanem egyéb jogait sértette vagy veszélyeztette, az az által ejtett személyes sérelmeket a közel hozzátartozók csakúgy fájlalják, mint maga a megsértett. Azután a vádra jelentkezés igen alkalmas próbaköve lesz a valódi érdeklődésnek. Csak ez utóbbi Szoríthatja háttérbe a vádképviselettel járó fáradság, vagyoni és személyes koczkázat tekinteteit. Ezeken fölül még figyelembe véve, hogy a jogérzet felzúdul az ellen, ha a gyermek szülőjének meggyilkolása miatt, a szülő vagy testvér a leányán, illetőleg testvérén elkövetett brutális nemű bűntett miatt, az örökös jogelőde egész vagyonát megsemmisítő lopás, gyújtogatás stb. miatt mint magánvádló el ne járhasson, igazolva látszott a javaslatnak fennebbi, a kezdeményezés jellegével biró szabálya. A hat heti jelentkezési időt, a túlságos időhaladék megelőzése végett, a magánvádló korábbi képviselőjének ideiglenes felhatalmazását, illetőleg hivatalból kinevezését pedig oly czélból vette fel a javaslat, hogy a jelentkezési határidő alatt az eljárás ne szenvedjen fennakadást. Sokkal inkább támaszkodik a communis opinióra a magánvádlói jogok megszűnésének második módja, a lemondás. Ennek két nemét külömbözteti meg a javaslat: a nyilatkozattal, és a hallgatag történőt. A nyilatkozat, ha kizárólag a magánvádlói jogokról szól, féntartja a vádindítványt, és ha még más vádra jogosult is van: magában véve, mint már fennebb kifejtetett, nem szolgálhat az eljárás megszüntetésének indokául. Hallgatag lemondásnak veszi a javaslat a tárgyalásról elmaradást és az eljárás megszüntetésének terhe mellett kitűzött határidő elmulasztását. Az előbbi azonban csak akkor bir lemondás hatályával, ha a magánvádló a tárgyalásra megidézve, azaz nemcsak a határnapról értesítve (49. §.), hanem megjelenésre felhíva volt, és a felhívást kellő időben meg is kapta. Az utóbbi főleg az esetre vonatkozik, ha a kir. ügyészség, vagy az önálló magánvádló a vádat elejti és a felhívott magánvádra jogosultak idejekorán nem jelentkeznek. Oly fontos perbeli eljárásról, mint a tárgyalásról való elmaradás és a megszüntetés jogkövetkezményére figyelmeztető meghagyás iránti engedetlenség, joggal vehetők ama következtetés alapjául, hogy a magánvádló e minőségben nem kíván többé eljárni. Hogy a javaslat szóban levő praesumtiójával egyúttal a magánvádló serény közreműködését is biztosítani kívánta, arról már fennebb, a korlátozó intézkedéseknél volt szó. A tárgyalásról elmaradás akkor bir lemondás hatályával, ha sem a magánvádló, sem — a személyes megjelenésre való idézés esetét kivéve — képviselője meg nem jelenik. Döntő időpont a javaslat eme kitétele szerint: »tárgyalásra meg nem jelenik« a tárgyalás kezdete, így rendelkezik az 539. §. utolsóelőtti bekezdése is, melynél a makacssági respiriumnak mellőzése indokolva van. j) Habár a terhelt érdekei és az eljárás oeconomiája egyformán igazolják a javaslatnak azt az álláspontját, hogy abban az esetben, ha a kir. ügyészség emeli és képviseli a vádat, mellette a sértettnek ne legyenek vádképviseleti jogai (50. §.): mégis az anyagi igazság érvényre emelésének vezérszempontja határozottan annak megengedése mellett szól, hogy a sértett, a ki a tényállást rendszerint legjobban ismeri, a ki legélénkebben és legnagyobb sikerrel működhetik a bizonyító anyag egybegyűjtése körül, ez esetben is activ perjogi hatáskört nyerjen. Természetesen mi sem tiltja a sértettnek, hogy ő a rendelkezésére álló bizonyítékokat átszolgáltassa a kir. ügyészségnek vagy a bíróságnak. De az 50. §. e mellett arra is feljogosítja őt, hogy a bizonyítás felvétele körül a bíróságnál kezdeményező lépéseket tehessen. E rendelkezésnek az