Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
188 870. szám. kezdetén, mint magánvádló lépett fel, de kénytelen ebbeli közreműködését félbeszakítani, a nélkül, hogy a vádlottnak megbocsátott és magánindítványát visszavonta, vagyis az eljárás megszüntetését kívánta volna. Ha már most a törvény az eljárás folyamatba tételét és sok esetben, nem minden vita fölötti jogosultsággal, annak megszüntetését is a magáninditványra jogosult akaratától tette függővé, nincs semmi ok az eljárás megszüntetésére, ha a magánindítványra jogosult ezt nem akarja és csak a vádlói tevékenységben van akadályoztatva. Meg kell tehát ekkor is engedni, hogy a vádat más erre jogosult képviselje. E megkülömböztetés folyománya az, hogy a magánindítvány, kivéve, ha azt külön jogszabály, mint praesumtiót fel nem állítja (525. §. második bek.), még a magánvádra jelentkezést nem tartalmazza, továbbá, hogy a magánvádlói szerepről való lemondás hasonlókép még nem foglalja magában a büntető indítvány visszavonását. E helyen nem a magánindítványi, hanem egyedül a magánvádlói jogoknak megszüntetéséről lesz szó, mely csak akkor fog az eljárás megszüntetésére is okul szolgálni, ha a magánvádról lemondó fél egyúttal az egyetlen vádra jogosított, illetőleg, ha a többi vádra jogosultak a vádat fenn nem tartják, vagy át nem veszik. Ezeknek előrebocsátása után áttérhetünk a magánvádló jogai megszűnésének egyes eseteire. A javaslat szerint a magánvádló jogai megszűnnek a magánvádló halálával és lemondással. Ez esetekhez még hozzávehető harmadiknak az ügynek jogerős elintézése, de minthogy ennek nincsenek gyakorlati folyományai, felemlítését a javaslat méltán mellőzhette. Kiválóan személyes természeténél fogva a magánvádlói jogok alanyuknak halálával véget érnek. E következetes álláspontot foglalta el a német birodalmi perrendtartás, midőn kimondja, hogy a (fő-) magánvádló halála az eljárás megszüntetését eredményezi, és hogy a magánvádat az elhaltnak szülei, gyermekei, vagy házastársa csak becsületsértés esetében folytathatják (433. §.). A kivétel ez esetben nem rontja le a szabályt, mert a sértettnek közel rokonai, a német büntető törvénykönyv 189. §-a szerint a sértett halála után indítványozási joggal birnak. Az 1873. évi Osztrák törvény e kérdésben nem intézkedik, érvényessége területén tehát az általános jogszabályok szerint a halál hasonlókép megszünteti a magánvádlói jogokat és az elhalt ellen elkövetett sérelemért csak becsületsértés esetében emelhetnek az ausztriai büntető törvénykönyv 495. §-a szerint ily értelemben feljogosított rokonai vádat. A javaslat hasonlókép kimondja az említett általános elvet (49. §. első bek.), de külömbséget tesz arra nézve: vájjon a vád vagyon ellen elkövetett vagy más bűncselekményre irányult-e? és az általános szabályt teljes következetességében csak akkor tartja fenn, ha vagyon ellen elkövetett bűncselekmény esetében az elhalt magánvádló örökösei, egyébként pedig fel- vagy lemenő rokonai, testvére vagy házastársa a magánvád elvállalására a volt magánvádlónak halálától számítandó hat hét alatt nem jelentkeznek. E rendelkezésnek indoka az volt, hogy a javaslat a magánvád intézményét kevésbbé a sértett megtorló kívánságának kielégítése végett, mint vádrendszere mellett, az eljárás folytatására szükséges vádlónak biztosítása czéljából fogadta el. E szempontból nem igazolható, hogy a vád, melyet magáuegyén, de az állam érdekében képvisel, s melynek érvényesítése az igazságszolgáltatás czéljait valóban előmozdítja, azért bukjék meg, és a bűnös azért ne szenvedjen büntetést, mert a vádnak képviselője meghalt. Az állam érdeke csak azt kívánja, hogy a kir. ügyészség irányában correctivum szereztessék és minden igazságos vád képviselőre is számíthasson. Hogy ki legyen a képviselő, az tulajdonképen az államra nézve közönyös és a jogaiban sértett csak czélszertíségi okokból van e tiszttel megbízva. Ha más valaki találkozik, kinél hasonló buzgóság és a vádbeli esetnek hasonló ismerete tételezhető fel, az a vádnak képviseletére csakúgy alkalmas, mint maga a jogaiban sértett.
