Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 185 hogy a képviselő, vagy szakértő-védő alkalmazása az eljárás egész folyamán meg van engedve, sőt arról sok esetben a bíróság hivatalból tartozik gondoskodni; (53. és 62. §§. első bekezdés, 55. §. második bekezdés, 56. §.).; hogy a vád képviselete és vezetése, illetőleg ellenőrzése még a főmagánvád eseteilen is a kir. ügyészségre, tehát oly hatóságra van bízva, mely a terhelt sérelmére szolgáló törvénytelenségeket megelőzni köteles (41. §. harmadik bekezdés); hogy az együttes vádnak a lehetőségig való korlátozása, illetőleg a vád egyesítése végett a javaslat megfelelő szabályokat állít fel (41. §. harmadik bekezdés, 45. és 50. §§.) ; hogy a magánvádló a nyomozást nem teljesítheti önállóan, hanem e végből köteles a rendőri hatósághoz fordulni (99. §.), melynél a terhelt oltalomra számíthat a vád túlkapásai ellen; hogy a törvényszékek hatáskörébe utalt ügyekben a fő-, vagy pótmagánvád esetében a vizsgálat teljesítése kötelező (103. §. 3. b) pont), a közvetlen idézés pedig az összefüggés esetére van korlátozva s ekkor is csak ama feltétel alatt megengedve, ha a kir. ügyészség hasonló indítványt tett (43. és 282. §-ok második bekezdés); hogy a magánvádló fellépése nem akadályozza a terheltnek szabadlábra helyezését (157. §. első és 160. §. utolsó bekezdés); hogy mind a magánvádnak, mind a terhelt érdekeit legkönnyebben sérthető csatlakozásnak megengedése birói határozathoz van kötve (52. §.); hogy a bíróságnak adott az a jog, melynél fogva a magánvádlót és a csatlakozókat ügyvéd vagy megbízott választására kötelezheti (45., 47. §§.), hasonlókép a vád egységesítésére szolgál; hogy a magánvádló jelentkezése és a csatlakozó fellépése nem érinti az előbb teljesített birósági cselekményeknek, illetőleg korábban hozott birói határozatoknak, valamint a korábban eljárt vádló indítványainak és nyilatkozatainak hatályát és hogy a korábban hozott birói határozatok ellen a magánvádló és a csatlakozók csak a korábban eljárt vádló részére nyitva álló határidő alatt élhetnek perorvoslattal (46. §. első bekezdés); hogy a terhelt javára egyik vádló irányában hozott határozat egyazon vád tárgyában fellépő bármely más vádló ellen is hatályos (46. §. 2. bekezdés); hogy a pótmagánvádló indítványára nincs helye ujrafelvételnek, tehát s. terhelt részére a jogerős megszüntető végzés vagy ítélet, a magánérdekből eredő további zaklatás ellen teljes biztosítékot nyújt (43. §. harmadik bekezdés); végre, hogy a büntető parancs csak a kir. ügyészség, vagy az ügyészségi megbizott indítványára illetőleg hozzájáruló nyilatkozatára bocsátható ki (532. §.), s így a parancs alapjának ketős részrehajlatlan megvizsgálása, mint kötelező feltétel a fömagáuvádlóval szemben is fenn van tartva. Arra pedig, hogy a magánvádló és a csatlakozók közreműködése az eljárást ne zavarja és ne késleltesse, a következő rendelkezések szolgálnak: hogy a javaslat kizárja az együttes magánvádat és számos rendelkezésével biztosítja a vádnak egységes képviseletét (45. és 50. §§.); hogy a magánvádló illetőleg a csatlakozók fellépése nem változtat a vádló addig tett nyilatkozatainak, valamint a megelőző birósági cselekményeknek és határozatoknak hatályán (46. §.); hogy a javaslat előírja a magánvádló illetőleg csatlakozó gyanánt való közreműködés feltételeinek kimutatását és hatóság részéről való ellenőrzését (52. §.); hogy az igazolás használhatása a magánvádlóra nézve lényegesen korlátozva van (42. §. hetedik bekezdés) s ez őt pontos és gyors eljárásra fogja ösztönözni; KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. M