Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

186 870. szám. hogy ki van mondva, mikép a magánvádló mulasztása, vagy

; elmaradása az előkészítő eljárás menetét meg nem akasztja, sőt egyes esetekben a magánvádlói jogok elvesztését eredményezi (49. §. utolsó bekezdés); hogy a magánvádlót illető' bármely idézés vagy értesítés, ügyvédje vagy megbízottja kezéhez is eszközölhető (79. §. 2. bekezdés); és hogy a magánvádról való lemondás vissza nem vonható (49. §. negyedik bekezdés), tehát a magánvádló ismételt fellépése által uj meg uj eljárás szükségét nem idézheti elő. Az elővigyázati intézkedések e hosszú sora tán biztosítja a kitú'zött czél elérését, de mindenesetre tanúságot tesz a javaslatnak már fennebb jelzett törekvéséről, hogy a magánvád kérdésében is a józan eclecticismus elveit követte. h) A sértett és a magánvádló képviselete (47., 48. §§.). Az a kérdés, hogy kik gyakorolhatják a magánvádló és a csatlakozó jogait akkor, ha a sértett kiskorú, gondnokság alatt van, vagy jogi személy, külömböző módon oldható meg. Kétség megelőzése végett a javaslatnak e tárgyban is rendelkezni kellett. A javaslat 47. §-ának első bekezdése e jogok gyakorlását a kiskorúnak törvényes képviselőjére, a jogi személynek pedig arra a választmányára, illetőleg képviselőjére ruházza, mely, illetőleg ki azt magánjogi jogviszonyaiban képviseli. Azt, hogy ki értendő a kiskorúnak »törvényes képviselőjét alatt, az anyagi magánjog szabályai határozzák meg. Jelenleg érvényben levő jogunk szerint a törvényes vagy utólag törvényesített gyermekeknek törvényes képviselője: az atya, (a gyámságról és gondnokságról szóló 1877. évi XX. t.-cz. 15. §-ának harmadik bekezdése), kivételesen az örökbefogadó atya (1877: XX. t.-cz. 15. §. második bekezdés); atyai hatalom alatt nem álló kiskoráaké pedig a gyám. Arra az esetre, ha a sértett nagykorú, de gondnokság alá van helyneve, a javaslat a magánvádló és a csatlakozó jogainak gyakorlására nézve megkülömböztetést tesz. A mennyiben a sértett azért van gondnokság alá helyezve, mert: 1. elmebeteg vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma, vagy 2. olyan gyengeelmejíí, illetőleg magát jelekkel megértetni tudó siketnéma, a ki vagyona kezelésére képtelen, vagy 3. mert egy év óta távol van és tartózkodóhelye ismeretlen, illetőleg hazajövetelében és vagyona kezelésében gátolva van, vagy végre 4. mert egy évnél hosszabb [szabadságvesztés-büntetésre van itélve s az utóbbi két esetben nem rendelt megbízottat, vagy ez akadályozva van a vagyonkezelésben, vagy érdeke a megbízóéval jön összeütközésbe, vagy végre megbízása megszűnt, (1877. évi XX. t.-cz. 28. §-a a), b), d) és e) pont), a javaslat a törvényes képviselőt: a gondnokot jogosítja fel magánvádló gyanánt eljárni, valamint a csatlakozó jogait is gyakorolni, mert a fennebbi esetekben maga a sértett e jogokat vagy egyáltalában képtelen gyakorolni, vagy legalább nem várható tőle azoknak helyes és hatályos érvényesítése. Ha azonban a sértett csupán pazarlás miatt van gondnokság alá helyezve (1877. évi XX. t.-cz. 28. §. c) pont), a javaslat nem tartja őt megfoszthatónak sem a magánvád képviseletének jogától, sem a csatlakozó gyanánt közreműködhetéstől. A tékozló a gondnokság alá helyezéssel csak magánjogi jogviszonyaira, illetőleg vagyona kezelésére nézve van bizonyos mértékben korlátozva. Minthogy pedig a magánvád képviselete és a csatlakozás vagyoni jogok gyakorlásával egyáltalán nem hozhatók párhuzamba, semmi figyelemre méltó ok nem létezik arra nézve, hogy a tékozló el legyen zárva e fontos és általa esetleg legsikeresebben gyakorolható jogainak érvényesítésétől. Senkitől,, tehát a magánvádlótól sem tagadható meg a jog, hogy az igazságszolgáltatásnak előtte nem mindig ismeretes terén ügyvédnek tanácsát és közbenjárását igénybe vegye. A javaslat sem akarta e jogot kétségbe vonni és 47. §-ának második bekezdése nem annyira a képviselet megszorításáról, mint azokról az esetekről intézkedik, melyekben a bíróság a magán-