Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
184 870. szám. a 45. §. utolsóelőtti bekezdése, hogy a. mennyiben a magánvádló az eljárásnak a fó'tárgyalást megelőző szakában ejti el a vádat, a csatlakozókat a 42. §-ban foglalt rendelkezések érteimében és az itt meghatározott jogkövetkezmények mellett fel kell szólítani a vád képviseletének átvételére. Hasonló esetben azonban nem az összes sértettek, hanem csak azok szólítandók fel a vád képviseletének átvételére, kik a magánvádhoz való csatlakozás által a bűnvádi eljárás és az ügy sorsa iránt való érdekló'désöknek bizonyságát adták. Arról az esetről, ha a magánvádló a főtárgyaláson ejtette el a vádat, nem kellett külön rendelkezni, mert a 45. §. negyedik bekezdése értelmében a csatlakozók íígy is megidézendök a főtárgyalásra s igy ha ott megjelentek, módjukban áll a magánvádló által elejtett vád képviseletének átvétele tárgyában nyilatkozni, ha pedig nem jelentek meg, a magánvádlói jogokról lemondottaknak tekintendők (49., 323., 539. §§.). f) Döntés a magánvád képviseletének gyakorlására nézve, ha több a sértttt. A javaslatnak is gondoskodni kellett arról, hogy a mennyiben ugyanama bűncselekmény több egyén jogait sértette vagy veszélyeztette s ennélfogva a magánvád emelésének joga több sértettet illet, annak képviseletére nézve kétség v?gj vita ne támadjon. E végből a 44. §. általában, a 45. §. második bekezdése pedig csatlakozás esetében meghatározza, hogy melyik sértett képviselje a magánvádat. A 44. §. szerint első sorban a jelentkezés sorrendje, abban az esetben pedig, ha többen jelentkeztek egyszerre, az döntő, hogy a vádemelést magában foglaló beadványban, illetőleg jegyzőkönyben melyik sértett van első helyen megnevezve. A javaslat ezt a körülményt azért választotta elhatározó mozzanat gyanánt, mert az biztos és könnyen megállapítható ismertetőjel, mely sorshúzás módjára, de rövidebben dönt. Minthogy azonban a vádnak helyes és hatályos képviselete első sorban a vádlónak egyéniségén fordul meg, a javaslat a tisztán esetlégtől függő korábbi jelentkezés tényét nem akarta kizárólag és megváltozhatatlanul határozónak felállítani a magánvád képviseletére nézve, hanem tért engedett a sértettek egyetértő megállapodásának. E megállapodás bármikor létrejöhet. Lehetséges, hogy már a jelentkezés alkalmával kijelentik a sértettek, hogy közmegegyezéssel melyik őket bízzák meg a magánvád képviseletével. De ugyanezt később is kijelenthetik, tudomására hozván a bíróságnak, hogy másra kívánják ruházni az első sorban jelentkezés ténye folytán egyikök által már megszerzett magánvádlói jogokat. Ez utóbbi történhetik akkor is, ha a sértettek a csatlakozással kapcsolatban a magánvádat már képviselt sértett helyett közmegegyezéssel mást jelölnek ki a vádnak továbbvitelére. g) Korlátozó rendelkezések. Talán nem lesz haszonnélküli az ide vonatkozó intézkedések összefoglalása mellett kimutatni, hogy a javaslat kellő gondot fordított a magánvád intézményével járható károk mellőzésére. A rosszhiszemű és könnyelmű vádaskodás repressióját az 1878. évi V. t.-czikknek rendelkezései a hamis vád (227. és következő §§.) és a rágalmazás tárgyában (260. §.) kellőleg biztosítják. Ezeket kiegészítik a javaslatnak 482., 483., 484. §-ai, melyek azt az egyént, a ki tudva hamis, vagy feltűnően gondatlan feljelentést tett, továbbá a pervesztes magán vádlót a magánindítványra jogosultat, a ki magánindítványának visszavonásával az eljárás megszüntetésére alkalmat szolgáltatott, továbbá azt, a ki perorvoslatot nyilván alaptalanul használt, illetőleg újrafelvételi vagy igazolást nyilván alap nélkül kért, a bűnügyi költségek megtérítésére kötelezik; végre a javaslatnak 588. és 589. §-ai, melyek szerint azok, a kik valakinek ártatlanul való elítélését vagy előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságát okozták, teljes kárpótlással tartoznak az ártatlanul szenvedettnek. A magánvádból eredhető károkkal szemben a terhelt érdekeit a javaslatnak következő rendelkezései védik: s
