Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 183 bekezdése, hogy mihelyt egy sértett átvette a magánvádat, az eljárás azonnal továbbfolytatandó s a többi sértetteket csak a magánvádhoz való csatlakozás joga illeti. (45. §.) A 42. §. utolsó bekezdése kétségek kizárása végett és a törvény tömör szerkesztésének javára a »pótmagánvádló« fogalmának meghatározását adja. e) A csatlakozás (45. §.). Jelentékeny teherrel járna a büntető' per menetére és a terhelt érdekeire, ha a fő- vagy a pótmagánvádat több magánvádló egy időben és egyenlő jogokkal gyakorolná. A többféle s esetleg ellentétes indítvány az eljárásra zavarólag hat; a biróság nem tudja, hogy ki a vádnak valódi képviselője s kire alkalmazza a törvénynek a vád érvényesítésére vonatkozó határozatait; a magánvádlók egyenetlenségük által késleltethetik az ügy elintézését, megakadályozhatják a vádnak helyes kifejtését. Mindezek sértik a terhelt érdekeit is, mihez még az is járul, hogy a többféle vád megnehezíti a védelmet. E hátrányokon a javaslat azzal kívánt segíteni, hogy a legelőbb jelentkezett sértettnek társaival szemben a vád képviselete körül domináló állást biztosít, a többi sértettnek pedig csak azt engedi meg, hogy a bíróságnál először jelentkezett társuknak vádja alapján megindított illetőleg folytatott eljáráshoz csatlakozhassanak. A 44. §. határozza meg, hogy olyan esetben, midőn a magánvád emelésének joga egy bűncselekmény alapján több sértettet illet, ezek közöl ki képviselheti tényleg a magánvádat. A 45. §. második bekezdése kimondja, hogy a magánvád képviseletének egyik sértett által már megszerzett jogán a többi sértettek csatlakozása semmit sem változtat, kivéve azt az esetet, ha a sértettek közt később jött létre ujabb megállapodás arra nézve, hogy melyikök képviselje a vádat. A 45. §. többi rendelkezései azt czélozzák, hogy a csatlakozás ne zavarja sem az eljárás menetét, sem a korábban jelentkezett sértett magánvádlói jogainak gyakorlását. Az idevágó szabályok lényege az, hogy a csatlakozott sértettek csak ellenőrizhetik és kisegitöleg támogathatják a magánvádlót, nevezetesen annak bizonyítékokat bocsáthatnak rendelkezésére, illetőleg a magánvádló által képviselt vádnak sikeres érvényesítése végett a bíróságnál indítványokat tehetnek bizonyítás felvétele, vagy a bizonyító eljárás kiegészítése iránt. A csatlakozók közreműködése soha sem öltheti fel a vádképviselet valódi jellegét s inkább hasonlít az 50. §. alapján a kir. ügyészség mellett fellépett sértett eljárásához. Ez kitűnik már a 45. §. harmadik bekezdésének ama rendelkezéséből, mely szerint a csatlakozók a minősítésre és a büntetés kiszabására nézve soha sem tehetnek indítványt. Ezt a rendelkezést — éppen úgy mint azt, hogy a vád részéről csatlakozás esetében is csak egy érdemleges nyilatkozatnak van helye, nevezetesen csak egy vádirat adható be s egy vádbeszéd tartható, továbbá, hogy a biróság határozatai csak a magánvádlóval közlendők s a vádirat ellen beadott kifogások felett tartott tárgyalásra a csatlakozókat nem is kell megidézni (45. §. negyedik bekezdés), végre, hogy a csatlakozók mindig utasíthatók közös meghatalmazott választására (45. §. ötödik bek.) — az eljárás oeconomiája iránt való tekintet, illetőleg elhúzásának és bonyolításának kizárása indokolja. A javaslat 45. §-a mindenütt csak egy sértettről és annak indítványára folyamatba tett vagy folytatott egy ügyről tesz említést. Határozatai tehát bűnhalmazat esetében, ha több magánvádra jogosult más-más törvénysértések miatt kívánja az eljárás folyamatba tételét, nem alkalmazhatók. Visszás is volna magánvádlóra bizni oly bűncselekmények tárgyában is a vád képviseletét, melyekben nincs érdekelve s melyekről nem is bir a kellő tájékozottsággal, melyekre nézve tehát sikeres magánvádlói működésének főfeltételei hiányoznának. Ily esetben legczélszerubb lesz, ha a biróság az összefüggő ügyeknek együttes elintézését mellőzi, vagy megszünteti. Habár a javaslat a vád egységesítése érdekében megfelelő korlátoló rendelkezéseket vett fel, mégsem ruházhatta a magánvádlóra a váddal való feltétlen rendelkezést. E végből irja elő