Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

182 870. szám. esetben egyáltalán nem, vagy csak nehézséggel betölthető feladatot róna a bíróságra. Az összes sértetteknek hivatalból való felkutatása, értesítésöknek és nyilatkozatuknak bevárása rendkívül elhúzná az ügy befejezését és nem egyszer veszélyeztetné az eljárás sikerét. Jogosult álláspontot foglal tehát el a 42. §. ötödik bekezdése, midőn a vádnak a kir. ügyészség részéről történt elejtéséről csak azt a sértettet rendeli értesíteni, a ki abban az ügyben a bíróságnál jelentkezett, vagyis a ki a bűncselekményt feljelentette (89. §.), illetőleg ha a bűncselekmény csak magáiiindítványra üldözendő, a ki magánindítványt tett (90. §.), vagy a ki magánjogi igényeinek érvényesítése végett csatlakozott. (51. §.) A vád elejtéséről való értesítéssel egyidejűleg a biróság a sértetthez felszólítást intéz az iránt, hogy a vád képviseletét rövid záros határidő alatt vegye át, mert külömben a vádelvnek a javaslatban elfogadott alaptétele folytán (1. és 323. §§.) az eljárás megszüntetése lesz elrendelve. A felszólítás az eljárásnak külömböző szakához képest kétféleképen történik: vagy élőszóval, vagy írásban, végzéssel. Az utóbbi módon intézik a felhívást a vizsgálóbíró a vizsgálat alatt, a vádtanács pedig az eljárásnak a vizsgálat befejezésétől a főtárgyalás megtartásáig terjedő szakában. A főtárgyalás elnöke, illetőleg a járásbirósági tárgyalást vezető biró ellenben élő szóval hívják fel a sértettet. A sértett részére a felszólítás következtében nyitva álló határidőről és ez utóbbi rövidségének, okáról már fennebb (&. pont) volt szó. Az ott előadottak kiegészítéséül még néhány megjegyzés teendő. A sértett, alig számbajövő kivétellel (114. §.), rendszerint csak a főtárgyaláson (tárgyaláson) szólítható fel azonnal való nyilatkozatra a vád képviseletének átvétele tárgyában. E felszólítás azonban nem találja őt előkészület nélkül, mert a 286. §-nak hatodik, illetőleg az 529. §-nak utolsóelőtti bekezdése értelmében azzal a figyelmeztetéssel értesítendő az elsőfokú tárgyalás határnapjáról, hogy ha elmarad, azt fogják róla vélelmezni, hogy a kir. ügyészség részéről esetleg elejtendő vádnak képviseletét nem szándékozik átvenni. A sértettnek tehát, a mennyiben a főtárgyalásra, illetőleg járásbirósági tárgyalásra megjelent, el kellett készülnie arra az eshetőségre, hogy a közvádló elejti a vádat s igy az e tárgyban hozzáintézendő felszólításra nyomban nyilatkozhatik. A 42. §, ötödik bekezdése nemcsak a hivatalból és a magánindítványra üldözendő bűncselekmények eseteire vonatkozik, hanem a fömagánvádnál is alkalmazást nyerhet. A menynyiben ugyanis a kir. ügyészség valamely magánvádra üldözendő vétség vagy kihágás miatt, közérdekből átvette a vád képviseletét, — a sértettet, — a főmagánvádlónak általános jogköre fielyett, a 41. §. utolsó bekezdése szerint csak a mellékvádlónak kisegítő hatásköre fogja illetni. Akkor azonban, ha ilyen esetben a, kir. ügyészség később elejti a vádat, a sértett újra jogot nyer annak teljes jogkörű képviseletére, tehát újból főmagánvádló gyanánt léphet fel. Ez okból ilyen esetben is értesítendő a sértett a vádnak elejtéséről és az eljárás megszüntetésének terhe mellett felszólítandó a vád átvételére. A sértett azonban ekkor nem mint pótmagánvádló, hanem a főmagánvád joga alapján képviselheti tovább a vádat. Ez okból e 42. §. harmadik bekezdése kifejezetten is rendeli, hogy ez esetben a sértett nincs kötve e §-nak a pótmagánvádra vonatkozó korlátaihoz, különösen az ott megállapított határidők lejárta után is felléphet vádló gyanánt. Ha ugyanaz a bűncselekmény több egyénnek jogait sérti vagy veszélyezteti, ezek mindegyike külön-külön jogosítva van ugyan a pótmagánvád emelésére: világos azonban, hogy mindezek nyilatkozatának bevárása rendkívül elhúzná az eljárás befejezését és koczkáztatná annak czélját. Ezen az alapon és tekintettel az eljárás oeconomiájára, mondja ki a 42. §. utolsóelőtti