Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
176 870. szám. felmentő ítéletet hozhatna és a többször említett felszólítás tárgyában csak akkor iutézkednék, ha megszüntetésre vagy felmentésre nem lát alapot: akkor e felhívással mindig saját ügydöntő határozatának praejudicálna és már előre kijelentené, hogy abban az ügyben a vád elejtése daczára az eljárás folytatását szándékozik elrendelni, illetőleg a bűnösséget óhajtja megállapítani. Ilyen praejudicálás kizárása végett a javaslat álláspontja az, hogy a bíróság az ügy érdemének minden vizsgálata nélkül köteles a sértetthez az említett felszólítást intézni, pusztán abból az alaki okból, hogy a vád el van ejtve. Az ügy befejezéséig való jelentkezhetést megszorítja még a javaslat 430. §-ának második bekezdésében tett és e §-oknál indokolandó ama rendelkezés, hogy semmiségi panaszszal csak a per megelőző szakában is közbenjárt magánvádló élhet. A jelentkezéshez a magánvádlói jogok megszerzése tekintetében a javaslat hozzácsatolja még a birói határozatot, mint további kelléket. Ez alatt az értendő, hogy a nyomozást vezető hatóság, a későbbi eljárásban pedig a bíróság, — ez utóbbi a kir. ügyészség meghallgatása után, — köteles a magánvádló, illetőleg csatlakozó gyanánt való jelentkezésnek jogosultságát tüzetesen vizsgálni és külön határozattal kimondani, hogy a jelentkezőt, mint magánvádlót elfogadja. E szerint nem volna elégséges, ha a bíróság a bejelentést külön határozat nélkül, egyszerűen tudomásul venné. Ha a 41, vagy 42. §-ok szerint világosan fel nem jogosított egyén jelentkeznék magánvádlóul, a bíróság köteles a bejelentést visszautasítani. (52. §. utolsó előtti bekezdés). Abban az esetben, ha a jelentkezés a kir. ügyészségnél vagy a nyomozást vezető rendőri hatóságnál történt, ennek határozata ellen folyamodást kellett adni az illetékes elsőfokú bírósághoz. (52. §. utolsó bekezdés). Még két másik jelentkezés esetében is kötelező a birói határozat és pedig a jelentkezés megvizsgálása alapján mind az elfogadás, mind az elutasítás tárgyában ; ez a csatlakozó és a magánfél jelentkezése (52. §.). A javaslatnak ez az intézkedése, úgy, mint a jelentkezés tárgyában hozott végzés felébb nem vihetősége, kapcsolatban van azzal az állásponttal, melyet a javaslat egyáltalában a csatlakozásra és az adhaesiora nézve elfoglal, 8 melyet az indokolás alább fog kifejteni. Abban, hogy a magánvádra jogosultság elnyeréséhez a jelentkezésen felül birói határozat is szükséges, a javaslat a német birodalmi (436. §.) és az 1873. évi osztrák (48. §.) törvény példáját követte, melyek a mellék-, illetőleg pótmagánvád érvényesítését szintén külön birói határozattól teszik függővé. c) A fő (principális) magánvád (41. §.). A magánvádnak e neme csak kisebb jelentőségű és az állam érdekét csak nagyon távolról érintő törvénysértésekre nézve fogadható el. Csak ily természetű ügyekben jogosítható fel a sértett a kir. ügyészség közbenjárása nélkül való vádemelésre, a vádnak majdnem független képviseletére és a kir. ügyészség főbb jogainak, nevezetesen a vádelejtés jogának gyakorlására. Ott, hol az állam érdeke a vádlónak passiv magatartása által csorbát szenvedhetne, kir. ügyészség szabályszerű közbenjárása nem mellőzhető. Ellenben megnyugvással lehet a váddal való rendelkezés jogát a sértettre bízni azokban az esetekben, melyekben a hivatalból való üldözés felesleges, mert a megtorlás szüksége csak a legközelebbről érdekelt körökben nyilvánul, azoknál a bűncselekményeknél, melyek a jogrendet oly kis mértékben támadják meg, hogy büntetésök csak akkor mutatkozik kívánatosnak, ha a sértett óhajtja, vagy a melyeknél a cselekménynek sértő voltát csak a sértett tudja megítélni. A büntető jog közjogi jellegének elismerése után ez természetesen csak a bűncselekményeknek egy kis csoportjára nézve rendelhető el. Ez az oka annak, hogy a törvényhozások a főmagánvádnak oly csekély számú bűncselekmény tekintetében adnak helyet s hogy még az osztrák törvény is, bár czélzata többre
