Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 177 terjedt, tényleg csak néhány könnyen összeszámítható vétség és kihágás esetére szorítja a fömagánvádat. Nem lehetett e szempontot a javaslat szerkesztésénél sem mellőzni, nevezetesen nem lehetett a főmagánvád gyakorlását mindazokra, a közérdekeket részben nagyon is veszélyeztető bűncselekményekre kiterjeszteni, melyek a B. T. K. értelmében csak a sértett fél indítványára üldözhetők. Ajánlatosnak mutatkozott e tekintetben az osztrák törvény által megállapított és a tapasztalat szerint megfelelőnek talált kereten túl nem menni, bár másrészt büntető törvényünknek egészen eltérő rendszere kizárta a teljesen analóg intézkedést. A javaslat csak indítványi vétségeket és kihágásokat fogadott el a főmagánvM eseteiül, de korántsem teszi azt valamennyi indítványi vétségre nézve. Ezek közöl csupán azokat választotta ki, melyek eltekintve a jogbiztonság általános érdekétől, első sorban a sértettet érintik. A magánegyén ellen elkövetett rágalmazás (BTK. 258., 259. §§.), a magánegyén ellen elkövetett becsületsértés (BTK. 261. §.), a könnyű testi sértés enyhébb esete (BTK. 301. §.), a levél- vagy távsürgöny-titok megsértése magánegyéu által (BTK. 327. §.), a magánlaksértés enyhébb esete (BTK. 332. §.), az idegen ingó és ingatlan vagyon megrongálása (BTK. 418. és 421. §§.), az iparvédjegy - hamisítás (1890. évi II. t.-cz. 23. és 24. §§.), az élelmi vagy élvezeti czikk lopása (kih. BTK. 126. §.) és az idegen ingó dolog tudva jogtalan használása (kih. BTK. 127. §.) kétségtelenül ilyen természetűek. Magától értendő, hogy a 41. §-nak e §-okra való hivatkozása a legszorosabban magyarázandó s hogy a most felsorolt bűncselekményeknek egyéb, fennebb nem említett §-okban meghatározott esetei, — pl. az 1878. évi V. t.-cz. 260., 262., 269., 270., 271., 272. § ai szerint minősülő rágalmazás és becsületsértés stb., — ezentúl sem tartoznának a magánvádra üldözendő vétségek és kihágások közé. Ellenben a fömagánvádnak a Jcülön speciális törvényekben felsorolt esetei ezután is fenmaradnának. A 41. §. csak a két büntető törvénykönyvben foglaltakból választotta ki azokat a bűncselekményeket, melyek e csoportba sorolandók. E szabály a fennebbi esetekben az, hogy a kir. ügyészség a főmagánvádra indított eljárásban nem működik és a vádló szerepe kizárólag a magánvádlónak jut. Egy kivételt azonban már a főmagánvád alapfeltételeit körvonalozó 41. §. is megállapít, midőn kimondja, hogy a kir. ügyészség a vád képviseletét közérdekből elvállalhatja. Lehetnek esetek, a melyekben a magánsí'relem az okozott nagy botrány, a sértett tekintélyes társadalmi állása stb. miatt a közbiztonság vagy közerkölcsiség érdekeit is sérti s hogy ezeknek megvédése tekintetében a sértett egyénisége nem nyújt elég garantiát. Az is előfordulhat, hogy a magánsérelem okozója közbűntettet is követett el és a két ügynek együttes elintézése az összbüntetés kiszabhatása végett vagy más okból kívánatos. Ha a köz- és a magánvád képviselete egymástól teljesen el volna választva, az ügyek egyesítését nem lehetne elrendelni. E körülmények ajánlották, hogy a kir. ügyészségnek, illetőleg az ügyészségi niegbisottnak még a főmagánvád részére fentartott ügyekben is a közbelépés megengedve legyen és így a közérdek őre számára biztosítva maradjon az, hogy a bűnvádi eljárás egész területén gyakorolhassa hivatását. A kir. ügyészség mindig, tehát ekkor is az állam képviseletében jár el, és nem mutatkozik utánozhatónak az osztrák 1873. évi perrendtartás 46. §-a végső bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a kir. ügyészség a magánvádló képviseletét elvállalhatja. A beavatkozás joga mellett még arra is módot nyújt a javaslat a kir. ügyészségnek, hogy a főmagánvádra indított ügyekről és azoknak a vád képviseletére legalkalmasabb stádiumáról egyes esetekben tudomást nyerjen, midőn kimondja, hogy a kir. ügyészség a főtárgyalásról, ha ezt törvényszék vagy esküdtbíróság tartja, e vétségek és kihágások esetében is értesítendő. Ennek szüksége ugyan nem fog igen gyakran előállni, mert a főmagánvád rendes működési tere a járásbíróság előtti eljárás lesz és csak kivételesen, sajtóvétség vagy összefüggés esetében (18., 19., 22. §-ok) fogják azt az esküdtbíróság vagy törvényszék főtárgyalásán is érvényesíteni. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 23