Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 175 érvényes befejezéséig rendszerint meg kellett engedni, mi abban nyert kifejezést, hogy a bejelentést a magánvádló által használható perorvoslat is pótolja. (52. §. második bekezdés). Ha azonban már folyamatba tett bűnügyben a kir. ügyészség, vagy a magánvádló ejti el a vádat, akkor a pótmagánvádló gyanánt eljárni kivanó jogosult, a mennyiben az elállás jelenlétében, tárgyaláson van kijelentve: azonnal; ha pedig arról kézbesítés utján értesítik.' 8 nap alatt köteles a vád elvállalását bejelenteni (42. §. ötödik bekezdés). E rendelkezésekre külömböző tekintetek adtak alkalmat. Jogosnak és méltányosnak találja a javaslat, hogy a vádló ugyan a vádelejtés iránti sarkalatos jogában ne legyen korlátozva, de elállása az eljárás megszüntetését csak akkor eredményezze, ha az ügyben érdekelt magánindítványra jogosultak és az igényöket bejelentett sértettek közöl egy sem kívánja a vádat fentartani. A pótmagánvádnak czélja, hogy a vádnak önkényes, illetőleg helytelen elejtését megakadályozza, csak úgy érhető el, ha a magánvádra jogosítottak az addig eljárt vádlónak visszalépéséről értesítve vannak. Az osztrák törvény is levonta a pótmagánvád alapelveiből ezt a következtetést. (48. §. 2. pont). Viszont az ügymenetnek és a terheltnek érdekei követelik, hogy az egyik vádló által már is elejtett vád sokáig ne maradjon függőben s vagy folytassák az eljárást, a meddig eredménye valószínű, vagy mielőbb megszüntető végzést vagy felmentő ítéletet hozzanak. Ez okból kötelezi a javaslat (42. §. ötödik bekezdés) a jelenlevő magánvádra jogosultat haladéktalan nyilatkozatra, mely egyébként a kérdés egyszerűségénéi fogva nehézségekbe nem ütközik ; ezért tűz ki az írásban értesítettek jelentkezésére nyolcz napi határidőt, mely nem úgy, mint az osztrák törvényben megállapított három nap, a jelentkezést az ország távolabb helyeiről is lehetővé teszi, de túlságos időhaladékot még sem enged; ezért szorítja a mindig időveszteséggel járó felszólítást is a magánindítványt tett sértett félre és az igényét bejelentett, illetőleg magánfél gyanánt eljárt sértettre, kiktől a vád elvállalása várható. Hasonló okokból kapcsolta egybe a javaslat a nem jelentkezéssel a megszüntetés jogkövetkezményét, valamint ez okból mondta ki, hogy egy pótmagánvádlónak jelentkezésé esetében is folytatandó az eljárás, és zárta ki a jelentkezés elmulasztása tárgyában az igazolást, kivéve, ha a nyilatkozatra felhívás meg nem történt, s ennélfogva a magánvádra jogosultat mulasztás egyáltalán nem is terheli. (42. §. 5—8. bekezdés). Nem lesz fölösleges e rendelkezéseknek egyes folyományaira is reá mutatni. Abból, hogy bármely vádra jogosultnak jelentkezése esetében az eljárás folytatandó, az következik, hogy a nyolcz napi határidőnek a legkésőbb értesítettre nézve való lejártáig, bármely fel nem szólított sértettnek is joga van a vád fentartására. A 42. §. hetedik bekezdéséből világosan kitűnik, hogy igazolással nemcsak az a sértett élhet, a ki az ügyben jelentkezett, vagyis feljelentést, illetőleg magánindítványt tett, vagy magánjogi igényének érvényesítése végett a bűnvádi eljáráshoz csatlakozott, hanem a magánvád emelésére jogosított minden oly sértett is, kinek értesítését elmulasztották. Felemlítendő továbbá, hogy a vádnak a felsőbbfokú bíróság eljárása alatt való elejtése esetében az érdekeltek értesítése elmarad, mert az elállás itt már nem akadályozza a"z eljárás folytatását (38. §. harmadik bekezdés); továbbá, hogy a 42. §-ban körülírt eljárás akkor is alkalmazandó, ha a főmagánvádló ejti el a vádat és csatlakozók vannak, kikre nézve e §. hatálya ki van terjesztve. ("45. §.). Ki kell még azt is emelni, hogy miután a 42., §. első, illetőleg a 45. §. utolsóelőtti bekezdése nem tesz kivételt, a 42. §-ban meghatározott eljárásra a bíróság akkor is kötelezve van, ha az eljáró vádló megszüntetésre, illetőleg felmentésre irányuló indítványt tesz, vagy a vád elejtését oly körülményekkel indokolja, melyek az eljárás megszüntetésének alapjául szolgálhatnak. Ha ez esetekben a bíróság az ügy állásához képest megszüntető végzést vagy