Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 171 magáninditváuyra üldözendő bűncselekményeknek egyéb eseteit, valamint a pótmagánvád intézményét a javaslat nem ismeri. » A károsított fél e javaslat szerint egyébként csak magánjogi csatlakozásra van jogosítva. (111. §.) A főtárgyaláson az ügyész után szót emelhet (108. §.) és a megítélt kár összege tárgyában felebbezhet. (115. §.) E szabályokat a gyakorlat elfogadta. Midőn azonban a B. T. K.-ek életbeléptével a csak magánindítványra üldözhető bűncselekmények száma nagyon szaporodott és a sértett fél jogköre tüzetesebb megállapítást nyert, az 1872-ik évi javaslat rendelkezéseinek hézagos volta nagyon érezhetővé vált. Némi tekintetben kipótolta e hiányt a járásbíróságok előtti bűnvádi eljárásról rendelkező 1880. évi augusztus 15-én 2265/1. M. E. szám alatt kelt rendelet, mely a sértett fél elnevezés alatt a bűncselekmény által jogaiban sértett vagy veszélyeztetett egyént általában (»sértett« á jelen javsshit [13. §.] terminológiája szerint) értvén (25. §.), annak, ha egyúttal magánindítványra jogosult, valódi főmagánvádlói jogkört biztosított, s őt annak folytatólagos érvényesítésre kötelezte (23. §.). Rendelkezik továbbá több magánvádló találkozásáról, valamint a hivatalból üldözendő bűncselekmény által sértettnek perjogi hatásköréről (24., 26. §§.) Ez utóbbinak rendszerint csak informatív szerep jut, ha a kir. ügyész megtagadja a vád képviseletét, a sértett fél közvetlenül az illetékes járásbíróságnál tehet feljelentést, megszüntető végzés, valamint felmentő ítélet ellen korlátlanul, bűnösnek kimondó ítélet ellen pedig a kár tárgyában felebbezhet. (27., 28., 30. §§.) Az idézett rendelet az együttes (concurrens) mellékvádat még felebbezés esetében is kizárja, a mennyiben ha a kir. ügyészség felebbezett, a sértett fél felebbezését figyelembe nem vehetőnek jelenti ki (30. §.) Ha a-sértettnek felebbezése következtében az eljárás folytatását rendelik el, a sértett a kir. ügyész jogaiba lép, mig ez azokat maga nem kívánja gyakorolni. (29. §.) De ha akár a magánvádlót, akár a sértettet magánjogi igényeivel polgári peruira utasították, nincs felebbezéshez joga. (31. §.) Ezek a szabályok tehát már a fő- és a pótmagánvádról is rendelkeznek, de ezeknek tulajdonképen való vádlói jogkörét a magánjogi követeléshez kötvén, nem egész következetességgel állapítják meg. Törvény és kötelező rendelet hiányában a törvényszéki gyakorlat is alkalmazkodott a most említett rendelet intézkedéseihez, sőt a kir. curia többrendbeli döntvényével azokat törvényszékhez tartozó bűnvádi ügyekben is elfogadta zsinórmértékül. (7., 9., 52., 63. szám büntetőjogi döntvények). 3. Az indokolás általános részében előrebocsátottak után nem szükséges újra kijelenteni, hogy a javaslat elfogadta a magánvád intézményét és pedig annak az eddigi törvényhozások részéről elfogadottnál fejlettebb alakját. Nemcsak az eddigiekben érintett általános szempontok és hazai perjogunknak fennebb vázolt ujabb fejlődése voltak e mellett döntők, hanem főleg ama tekintet, hogy a javaslat vádrendszere mellett a magánvádban foglalt eorrectivum nagyobb mértékben szükséges, mint ott, hol a biróság a közvádlónak ellenőrzője. (Francziaország, Németország). A javaslat a magánvádnak két alakját ismeri, úgymint: a fő- (41. §.) és a pótmagánmagánvádat (42. §.). A főmagánvád a kir. ügyészség teendőit apasztja, a pótmagánvád a jogosult vádnak érvényesítését biztosítja. Egyik sem nélkülözhető a bűnvádi eljárásban. Nem fogadta el ellenben a javaslat az irodalmi téren sok szakférfiú részéről ajánlott együttes (concurrens) magánvád intézményét, melynek lényege abban áll, hogy a sértett, illetőleg a több sértettnek mindegyike külön vagy együttvéve, a kir. ügyészség mellett, azaz akkor is,, mikor a kir. ügyész emeli és fentartja a vádat, részt vesz a vád képviseletében, valóságos 22*