Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
172 870. szám. vádlói jogokat gyakorol, indítványokat tesz a kir. ügyészség nyilatkozatai mellett külön nyilatkozatokat és perbeszédeket terjeszt elő; szóval ez esetben az eljárás akként alakul, hogy a terhelt ellen két vagy még több vádló emel vádat és ezt képviseli is. Az együttes magánvád czéljában és természetében lényegileg külömbözik a sértettnek attól a közreműködésétől, melyet az adhaesio esetében kifejt. Az adhaesio kizárólag a magánjogi igény érvényesítésére irányul. A magánfél (javaslat 51. §.) nem vesz részt a vád képviseletében, nem gyakorol vádlói jogokat, hanem úgy tekintendő, mint vagyonjogi igényeinek megállapítását kereső károsított. Működésének körét azok a határok szabják meg, melyek közt magánjogi igénye sikeresen érvényesíthető. Ezzel szemben a concurrens magánvádló nem más, mint a kir. ügyészség mellett a vád képviseletében közreműködő magánvádló, a ki rendszerint fel van ruházva a vádlónak összes jogaival. A magánvád ez alakulatának előképe tételes alakban csak a német birodalmi bűnvádi perrendtartásban található fel. Ennek rendelkezései szerint az esetben, ha becsületsértés és testi sértés miatt közérdekből az államügyészség emelte a vádat, az a sértett fél, a kinek magánindítványától függ a bűnvádi eljárás megindítása (414., 416. §§.), valamint egyéb olyan bűncselekmények esetén, melyek az élet, az egészség, a szabadság, a személyi állás, vagy a vagyoni jogok ellen irányulnak, az a sértett, a ki a kir. ügyészségnek a vád emelését megtagadó határozata ellen a bíróságnál az eljárás folytatását kieszközölte (435. §.), vagy a ki »Busse« megítélését kívánja. (443. §.) együttes magánvádló (Nebenkláger) gyanánt csatlakozhatik az eljáráshoz. A csatlakozás az ítélet meghozása után a perorvoslatok használása végett is történhetik, (435. §.) A »Nebenklager« jogkörét és a közreműködése esetén követendő eljárás részleteit a törvény 436 — 446. §-ai szabályozzák. A javaslat nem fogadhatta el ezt az intézményt, mert ez megnehezíti a kir. ügyészségnek, a terheltnek és a bíróságnak helyzetét s kellő ok és szükség nélkül a bűnvádi eljárásnak nehézkessé tétélét, complicatioját és elkerülhetetlen elhúzódását idézi élő. Kedvezőtlenebb lenne a kir. ügyészség helyzete, mert a magánvádló, a ki jogainak sérelmét rendszerint túlzottan fogja fel, legtöbbször túl fogna menni a kir. ügyészség részéről elfoglalt állásponton és tett indítványokon s azokat meg fogná támadni. A kir. ügyészség képviselőjének tehát nemcsak a védelem ellenében, hanem az együttes magánvádlóval szemben is indítványokat és perbeszédeket kellene előterjeszteni és saját álláspontját megvédenie. Különösen nehéz lenne a terhelt helyzete, a ki két vagy még több irányból emelt vád ellen lenne kénytelen magát védeni, például: ugyanannak az egy cselekménynek a több vádló részéről történt elütő minősítésével szemben érveit kifejteni. Szembetűnő, hogy ily körülmények között a bíróságnak a per minden szakában és úgyszólván minden lényegesebb kérdésben két vagy még több vádló részéről tett külömböző indítványok felett kellene döntenie: mindegyiket mérlegelnie, mindegyik felett hozott határozatát indokolnia. S ha figyelembe vesszük a többi vádlónak külömböző nyilatkozataira és az ezek felett hozandó birói határozatokra fordítandó időt, továbbá azt, hogy az együttes magánrádiók a részökre a kir. ügyészség mellett engedett perorvoslatok használásával az is elő fognák idézhetni, hogy a felső biróságok a vád tárgyában többrendbeli határozatot legyenek kénytelenek hozni: tisztán felismerhető, hogy az együttes magánvád megengedése a bűnvádi eljárásnak jelentékeny complicatióját és elhúzódását vonná maga után. A most vázolt complicatiók és visszásságok még növekednének azzal, hogy a javaslat a magánvád fogalmát a jelenlegi törvényekben nem ismert széles körre terjeszti ki. Az együttes magánvád intézményének behozása azonban a mellett, hogy ártana a büntető igazságszolgáltatás érdekeinek, egyszersmind teljesen felesleges is. A javaslatban elfogadott ama helyes elvek mellett ugyanis, hogy a bíróság sem a bizonyítékok beszerzése, sem a minősítés,
