Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

140 870. szám. bíróságok hatásköre alól való mentességéről, továbbá a magyar kir. minisztérium tagjai felett bizonyos esetekben itélő külön bíróságról (1848. évi III. t.-cz.) közjogunk megfelelő szabályokat tartalmaz, e részben a javaslatban nem volt szükség rendelkezésre. ' A) A katmai bíróságok hatáskörét e tárgyban alkotandó külön törvénynek, esetleg a katonai büntető perrendtartásnak kell megállapítani. Világos, hogy az e részben való rendelkezés a polgári büntető bíróságok előtt folyó eljárást szabályozó törvénybe egyáltalán nem tartozik. Ezért a 30. §. csak annak kimondására szorítkozik, hogy a katonai bíróságoknak kivételes hatásköre érintetlenül marad. E kivételes bíróságok fentartásának szüksége kétségen felül áll. Indokolják ezt ama főleg a katonai fegyelem fentartását igénylő külön tekintetek, melyek szükségessé teszik, hogy a tényleges szolgálatban álló katonák a szolgálat tartama alatt elkövetett bűncselekményekre nézve is katonai biróság által és a katunai fegyelem követelményeivel összhangban álló eljárási szabályok szerint vonassanak felelősségre. E tekintetek oly nagy fontossággal birnak, hogy nemcsak a katonai, hanem a katonák által elkövetett közönséges bűncselekmények tárgyában is fenn kell tartani a katonai biróság hatáskörét. Nincs is a continensen állani, a mely a katonai rend fentartásával összeegyeztethetőnek tartaná azt, hogy polgári büntető bíróságok járjanak el a katonák bűncselekményei tárgyában. Magától értendő ugyan, hogy ha a nyomozást vezető kir. ügyészség vagy rendőri hatóság, avagy a polgári büntető biróság azt állapítja raeg, hogy az eljárásának tárgyává tett bűncselekmény kétség nélkül a katonai biróság kivételes hatáskörébe tartozik, köteles az eljárást nyomban megszüntetni és az iratokat az illetékes katonai hatósághoz áttenni; a javaslat, mindazonáltal ez iránt a 101., 129., 263. §-okban kifejezetten is intézkedik s a büntető ügyviteli szabályokba is megfelelő utasítás lesz felvéve. JB) A nemzetközi jog elvei értelmében a területenkívüliség (extraterritorialitas) jogával felruházott egyének ki vannak véve a belföldi büntető hatóságoknak hatásköre alóL E kiváltságnak fentartása a nemzetközi jog szempontjából mellőzhetetlen; a kiváltságból pedig következik, hogy ez egyénekre nézve a büntető bíróságok hatáskörrel nem bírhatnak (31. §. első és második bekezdés). Á javaslat azonban nem elégedhetik meg e tételnek kijelentésével, sőt tekintettel arra, hogy a nemzetközi jog a területenkívüliségnek egy tágabb értelemben vett nemét is megkülömbözteti s ezzel a külföldi uralkodóknak és államfőknek, valamint a követeknek házi és szolgaszemélyzetet szokták felruházni; tekintettel továbbá arra, hogy az utóbbiak bűncselekményei esetében a büntető hatóságok rendelkezésének teljes kizárása számos visszásságot idézhetne elő : a javaslat e részben nem utalhatott egyszerűen a nemzetközi jog elveire, hanem azoknak egyenes módosításával kénytelen volt positiv rendelkezést is tenni (31. §. utolsó bekezdés). Mindezeknél fogva nem lehet állítani, hogy a javaslat ebben a kérdésben a nemzetközi jog elveit mindenben érintetlenül hagyja, hanem a javaslat álláspontját akkép kell meghatározni, hogy a mennyiban a javaslat eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a területenkívüliség kedvezményével felruházott egyének ellen, különösen ezeknek személyes szabadságát érintőleg tehető intézkedésekre (31. §.), valamint ezeknek tanú gyanánt való kihallgatására (200. §.) nézve a nemzetközi jog elvei, illetőleg a fennálló egyéb jogszabályokban, nevezetesen az esetleg kötendő államszerződésekben foglalt tételek az irányadók. A javaslat nem határozza meg azokat, kiket a területenkívüliség kedvezménye illet. E részben a nemzetközi jog elvei adják meg a felvilágosítást. Tüzetes felsorolás a törvényben már abból az okból sem volna helyes, mert megtörténhetik, hogy nemzetközi egyezmények, államszerződések utólag másoknak is megadják e kiváltságot.