Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 9 1291 : V. t.-cz. Kovachich), melynek eredete a nemesi elemnek a várszervezetbe való beolvadásával függ egybe. A közigazgatási teendőkkel elfoglalt fő- és alispán az igazságszolgáltatásnak kevesebb időt szentelhettek, új bírói közegek felállítása vált tehát szükségessé. Hogy ezek a jogaira féltékeny nemesség bizalmát is megnyerjék, alkalmazásuk ennek hozzájárulásával, választás utján történt (1298 : XXVI. t.-cz. Kovachich. Zsigmond VI. 2. t.-cz.; I. Mátyás VI, 9. ez.; II. Ulászló I. 34. ez.). A szolgabi)ák a nemeseknek és azokkal egyenlő állású várjobbágyoknak és idegeneknek (hospites) csekélyebb jelentőségű ügyeiben rendesen egy vagy két esküdt (jurati assessores) közreműködésével ítéltek. A most felsorolt megyei birákból alakult azután a megyei törvényszék, mely eleinte a fő- vagy alispán elnöklete alatt rendesen négy szolgabiróból (sedes judiciaria, sedria) állott (Zsigmond VI. 7. 1 casus 1. §.). I. Mátyás idejében azokhoz még a tulajdonképen végrehajtói közegekül választott esküdt nemesek is járultak (I. Mátyás VI. 8.), de ezeket II. Ulászló alatt ismét kiküszöbölték (I. 53. ez.). A megyei törvényszék hatásköre kiterjedt az összes megyebeliekre, kivéve, ha a nádor azon a vidéken bíráskodott (1298 : XXVI. t.-cz. Kov., II. Ulászló II. 15. ez.). A városok nagyobbára csak a XIII. században a várszerkezet felbomlása után nyertek területi önállóságot és azzal saját bíróságot (Régi városi kiváltságlevelek, Endlicher: Monumenta Arpadiana 399. és köv. 1.). A polgárság évenkint választotta bíráját (villicus, judex), ki tizenkét választott és esküvel kötelezett polgár (járati cives) közreműködésével ítélt. Uri hatalom és bíráskodás a földesurat a királyság első századaiban csak a rab- és udvarszolgák irányában illette. A jobbágyok, mint szabad eredetűek és a föld használatáért csak terményekben és szolgálatban bért fizetők, rendesen még a várhatóság alatt álltak. Voltak azonban kivételek, melyeket királyi kiváltságlevelek, nagyobbára egyházi főurak részére tettek, kimondva, hogy a földbirtokukon lakók a várispánok és tisztjeik hatósága alól kivéve legyenek (Zalavári apátság 1024. évi alapítólevele C. D. I.). A világi főurak hatalmának gyarapodásával ezek is szert tettek hasonló kiváltságokra, melyeknek terjedését a királyi tekintély és a várszervezet hanyatlása mozdították elő. így történt, hogy a várszervezetnek átalakulása után, mely a jobbágyoknak közhatóságtól közvetlen függőségét is megszüntette, ezek földesúri hatóság alá kerültek. A XIV. századtól kezdve már az ország törvényes szokásának volt elismerve, hogy a földesúr a birtokán lakó szolgák és jobbágyok felett személyesen vagy tisztjei által bíráskodjék. Birói hatósága ugyan nem terjedt ki rendesen nyilvános lopás, rablás és főbenjáró bűntettek miatt indítandó eljárásra, mely a városi, illetőleg főispáni bíróságnak volt fentartva, de külön királyi kiváltság feljogosíthatta őt a büntető bíráskodás emez ágára is. (Jus gladii, Zsigmond II. 5. ez. 1. §. és II. 8. ez., III. 10. ez.; II. Ulászló II. 19. ez.;. Ama nagy tekintély, melyet a most tárgyalt korszakban a katholikus egyház és képviselői élveztek, azoknak az igazságszolgáltatásra is befolyást biztositott. A kor szellemének megfelelő történelmi fejlemény tehát az, hogy az egyháziak felett kevés kivétellel csakis feljebbvalóik gyakoroltak büntető hatalmat (Szt. István II. fej.; Kálmán I. 5., 6., 14. fej.; Szt.-László II. 13., III. 25. fej.; II. Ulászló VII. 48. ez.), sőt hogy az egyházi bíráskodás világiakra és a köztörvényeket sértő bűncselekményekre is kiterjedt (Kálmán I. 58., 59.; I. Mátyás I. 3. ez.) Azonfölül a polgári biróságok előtt folyó büntető eljárásra is befolyást gyakorolt a papirend, részint mint törvényes bizonyság (1231: XXI. t.-cz. Kovachich Vest. Com. 98. 1.), részint mint az istenitéletek ellenőrzője (I. László I. 28. fej., Kálmán I. 22. fej.). A korszak vége felé a sok háború és belzavar a rendes biróságok működését sok esetben megszakítván, a felek gyakran folyamodtak az egyházi bíróságokhoz. Ennek következtében ezeknek eljárási köre mindinkább szélesbült, úgyannyira, hogy korlátozása törvényhozási intézkedést tett szükségessé (I. Mátyás I. 3., II. 17., V. 17.; II. Ulászló I. 46., II. 10., 111. 60., V. 25. ez.). Sajátszerű alakzata az egyházi és polgári vegyes bíróságnak volt I. Kálmán »synodalis KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVII. KÖTET. 2
