Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-854. A közgazdasági bizottság jelentése, „a találmányi szabadalmakról” szóló törvényjavaslat tárgyában

54 854 szám. A 13. §-ban foglalt intézkedést, mely bizonyos esetekben a forgalmi eszközökre nézve a szabadalom hatályát megszünteti, egy magasabb érdek: t. i. a nemzetközi forgalom érdeke tette szükségessé, nehogy egy külföldi vasúti gözmozdonyt vagy hajót belföldi szabadalom alapján le lehessen foglalni és ez által a forgalom biztonságát veszélyeztetni, továbbá nehogy a transitó-forgalom megakadályoztassák. Ezen 13. §. szövegezését azonban nagyobb szabatosság kedvéért ki kellett egészíteni a transitó forgalom tekintetében azon feltétellel, hogy a transitóforgalom tárgyai a belföldön forgalomba ne jöttek légyen, miért is e szavak: »a belföldön«, a 13. §, utolsó sorába beszúrandók voltak. A törvényjavaslat III. fejezete a szabadalmak tartamáról, megszűntéről, visszavoná.-áról és megsemmisítéséről szól. A bizottság e fejezet ezímében változtatást, eszközölt annyiban, hogy a »visszavonás« kifejezés helyébe a »megvonás« kifejezést tette. A szabadalmi jog tartama egy törvénynek, mely kivételes jogokat megállapít, fontosabb intézkedései közé tartozik. A bizottság tekintettel a legtöbb jelenleg fennálló szabadalmi törvény vonatkozó intézkedéseire, nem tartotta szükségesnek és helyén levőnek a törvényjavaslat által proponált idő tekintetében változtatást eszközölni és a szabadalmaknak 15 évi időtartamra való adományozását elfogadta. Szabatosabban szövegezendő volt azonban a pótszabadalmakra vonatkozó intézkedés, melyre nézve a bizottság által választott szövegezésben határozott kifejezés volt adandó annak, miszerint pótszabadalmat csakis a törzs-szabadalom tulajdonosa kaphat és végül a törvény egyéb structurájával és határozmányaival összeegyeztetendő volt azon eset szabályozása, melyben a pótszabadalom önálló szabadalommá válik. A 17. g, 2. és 3. bekezdései tehát a bizottság szövegezésében következőkép hangzanak: »Pótszabadalmak csak még érvényes szabadalmakat tovább fejlesztő találmányra és csak a törzs-szabadalom tulajdonosának adatnak és ezek a törzs-szabadalmakkal egyidőben járnak le. A pótszabadalom önálló szabadalommá válik, ha a törzs-szabadalom tulajdonosa a törzsszabadalomról lemond (18. §. 2. pont), vagy ha a törzs-szabadalmat megsemmisítik vagy megvonják.* A szabadalom megszűnésének eseteinél a bizottság szükségesnek tartotta mindennemű félreértés kikerülése végett a törvény szövegébe a 19. §. 2. pontjában felvenni azt, miszerint a szabadalomróli lemondás a szabadalmi hivatalnál eszközlendő. A szabadalom megvonását szabályozó 20. törv.-szakasz, mint oly intézkedés, melyben szerzett jogok elveszítéséről van szó, beható vita tárgyát képezte a bizottságban. A bizottság helyeselte azon elvi kiindulási pontokat, melyekből a törvényjavaslatnak az adományozott találmányok gyakorlatba vételére vonatkozó intézkedései folynak és a szabadalom megvonásának azon esetét, mely a gyakorlatba vétel elmulasztása miatt helyt foglalhat, megváltoztatandónak nem tartotta. A szabadalom megvonásának egy második esete az úgynevezett átengedési kényszer folyománya. E rendelkezés tekintetében indítvány tétetett, hogy a 20. §. 2. pontja, mely ezen átengedési kényszert a gyakorlatba vételi kényszer mellett állapítja meg, csak eventualis kötelezettséget tartalmazzon. Ugyanis a 20. §. 2. pontja kötelességévé teszi a szabadalmazottnak, a találmányt úgy gyakorlásba venni, mint azt másoknak közérdek fenforgása esetén átengedni. Azon indítvány tétetett, hogy az átengedési kényszer csak azon esetre állapíttassák meg, ha a szabadalom tulajdonosa a 20. §. 1. pontjában kimondott gyakorlásba vételi kötelezettségnek kellő terjedelemben eleget nem tett. Indokoltatott ez különösen avval, hogy az állam érdeke főleg abban áll, hogy az országban levő nyerstermények a találmány előállítása által értékesítést találjanak, hogy az ország ipara bővíttessék és istápoltassék, hogy a hazai munkaerők foglalkozást nyerjenek, hogy a feltaláló, illetve a szabadalom tulajdonosa mellett a szabadalom értékesítése és valóságos életbeléptetése által új szerzési existentiák keletkezzenek. Ha ezen czél el van érve, akkor az államnak a szabadalmakkal szemben fennálló érdeke