Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-868. Törvényjavaslat a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvényczikk módositásáról és kiegészitéséről

114 868. szám. tekintetében a védjegy-lajstrom előttük el van zárya, hacsak ezek mellett külön rajzokat, vagy alakokat nem vesznek föl a védjegybe; úgynevezett »jelszavakat«, »eszményi szavakat« magában véve ily czélra általában nem használhatnak. Végre tekintetbe volt veendő, hogy állampolgárainkat a németországi új védjegytörvény 9. §-a folytán azon veszély fenyegeti, hogy az eddig bejegyzés nélkül használt jelszavakat a német birodalomban folyó évi október hó 1-je után többé nem használhatják, a mennyiben azokat a jelzett határidőig be nem lajstromoztatják és más valaki talán rosszhiszemileg ezen jelszavakat magának előttük lefoglalná, mely szükséges bejegyzésnek Németországban e szerint természetes előfeltétele, hogy ily jelszavakból álló védjegyek itteni bejegyezhetése törvényileg meg legyen engedve. Mindezeket tehát fontolóra véve, elérkezettnek látom az időt, hogy az 1890. évi IT. t.-cz. 3. §-a 2. pontjába fölvett azon megszorítás, mely szerint védjegyek pusztán szavakból nem állhatnak, a védjegy-birtokosnak neve, czége vagy üzleti elnevezése, nemkülönben az úgynevezett »jelszók« vagy »jelszavak« javára elejtessék és mindezek tekintetében kivétel állapittassék meg. Valóságos hiányát a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvényczikknek az képezi, hogy a védjegy törlésének okai közül hiányzik a 21. §-ban azon leggyakoribb eset fölsorolása, midőn egy későbbi védjegy egy már előbb bejegyzettel, vagy a forgalomban bejegyzetlenül használt árújegygyei egyforma, továbbá, hogy a 25. §-ban fölállított összehasonlítási szabály csak a bitorlási esetekre, nem pedig egyszersmind ily ugyanazonosság esetére vonatkozik. Végre az érvényben levő védjegy-törvény a védjegyek törlése iránti kereseti ügyekben a kellő képviseletről, valamint a fölmerült perköltségek megállapításáról és megítéléséről nem intézkedik. A fönnálló védjegy-törvény módosítását és kiegészítését czélzó és a vám- és kereskedelmi szövetség XVII. czikke értelmében 0 Felsége többi királyságainak és tartományainak kormányával egyetértőleg megállapított jelen törvényjavaslat egyes intézkedéseit a következőkben indokolom: A javaslatba hozott ívj szöveg kizárja ugyan jövőben is a kizárólag számokból vagy betűkből, valamint oly szavakból álló védjegyek lajstromozását, melyek az árú előállításának módját, idejét és helyét, minőségét, rendeltetését, árát, mennyiségét és súlyát jelzik, megengedi azonban a külföldi törvényhozások módjára oly szókból vagy szavakból álló védjegyek bejegyzését, melyek eszményi jelszavaknak tekintendők, (pl. »Flóra gyertya* ; »Odontine fogpor* ; »Turista szesz« stb.), vagy melyek általános értelműek ugyan, de az illető árúval semminemű okozatos összefüggésben nem állanak (pl. »Korona-sör« ; »Huszár-fénymáz« stb.), végre melyek csakis a vállalkozó nevét, czégét vagy üzletének elnevezését tartalmazzák, melyek eddig az 1890. évi II. t.-cz. 24. §-a értelmében védelemben részesültek ugyan, de ugyanezen törvényczikk 3. §-ának 2. pontja értelmében belajstromozásból ki voltak zárva (1. §.). Megengedtetvén tehát valamely csak szóból, vagy szavakból álló védjegy bejegyzése, meg kellett határozni (2. §.) a bejegyzett szónak, vagy szavaknak jogilag kiható érvényét; azonban oly messzire menni, hogy a szónak bármily használata egyforma árúkra nézve eltiltassék, a nálunk dívó bejelentési és belajstromozási rendszer mellett sem lehetett; míg a német birodalom ily esetben leírást követel, mi azt jelenti hogy a szójegynek alkalmazása előre meghatározandó. De oly szűk keretbe sem lehetett a bejegyzett szóra való jogosítványt szorítani, hogy azt bárki csekély változtatással, más betűjegyekkel, különböző nagyságban és színekben szabadon alkalmazhassa, mert ez által a szókból álló védjegyek védelme hiányos volna.