Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.
Irományszámok - 1892-867. Törvényjavaslat, a pénztári készletekről és az ezekből fedezendő beruházásokról
106 867. szám. Abból pedig, hogy, a mint azt a kereskedelemügyi minister már az 1892. évi költségvetési jelentésében is felemiitette, más nagyobb vasutaknál a pályakilométerre eső mozdonyok száma 0*300, 0*288 és 0*206 között váltakozik, önként következik, hogy a m. kir. államvasutak mozdonyállaga még a kevésbé használható mozdonyok számbavétele mellett is más hasonló vasutak mozdonyállagához képest igen csekély. A mozdonyoknak igénybevétele pedig a legutóbbi mozdony-beszerzések mellett sem csökkent. Az 1889—90. évben ugyanis az egy mozdonyra eső teljesítmény az előző időszakhoz viszonyítva 24.976 km.-ről átlag 27.102. km.-re emelkedett s oly fokot ért el, hogy a mozdonyokat továbbra is ily fokozott módon igénybe venni, a jókarbantartás szempontjából sem ajánlatos. Azonban az 1892. évi eredmény azt mutatja, hogy az egy mozdonyra eső teljesítmény még az 1890. évbelinél is nagyobb (27.850 km.), vagyis, bogy az 1892. évben engedélyezett 168, illetőleg az 1893. évre megrendelt 172 mozdony megfelelő részletének leszámításával sem lett a mozdonyállománynak a folyton emelkedő forgalomhoz mért viszonya 1892. évben kedvezőbb, mint 1890-ben volt. Azon czél tehát, melyet a kereskedelemügyi minister az 1892. évi költségvetést kisérő jelentése szerint a 168 darab mozdony beszerzése által elérni óhajtott, s a mely abban áll, hogy a mozdonyok túlzott igénybevétele a jókarbantartás szempontjából s azon okból is csökkentessék, hogy a rendelkezésre álló mozdonyállaggal a forgalom további emelkedésénél s előre nem látható körülmények között is ki lehessen jönni, nem volt elérhető. Ezt legjobban bizonyítják az 1892—93. évi tél tapasztalatai, melyek szerint a mozdonyok a rendkívüli zord időjárás következtében gyakran igen rövid idő alatt hasznavehetetlenekké váltak s ennek folytán daczára az összes forgalomképes mozdonyok fokozott igénybevételének, tényleg mozdonyhi ánynyal kellett küzdeni. Hogy tehát ily váratlan zavaroknak és torlódást előidézhető eseményeknek eleje vétessék, a mozdonyállomány szaporítása már ez okból is elengedhetlen követelmény; de indokolja a mozdonyszaporitást az előadottakon, valamint a forgalom folytonos emelkedésén kivül a miskolczfüleki vonalnak elsö'rangúsitása, a máramarossziget-határszéli vasút üzembe helyezése, végre azon körülmény is, hogy a használatban levő mozdonyok egy része, melyeknek száma évenként szaporodik, részint elavult Szerkezete, részint pedig elhasznált állapota miatt fokozatosan jobbakkal s a mai forgalmi igényeknek megfelelőkkel pótlandó. Mivel pedig a már engedélyezett s az 1893. évben beszerzett 172 darab mozdony mellett is, a mozdonyállomány az ily előre nem látható eseményekkel szemben elégségesnek nem tekinthető, a kereskedelemügyi minister kénytelen volt 40 darab mozdonynak sürgős beszállítása iránt intézkedni, mely mozdonyok költségeiből 10 darab mozdonynak 435.975 frt költsége a máramarossziget-határszéli vasút építési hitelében forgalmi eszközökre előirányzott 1,053.600 frtnyí összegben talált fedezetet, 30 drb. mozdony 1,206.000 frt költségei pedig 1894. évtől kezdődőleg a selejtezésre kerülő mozdonyok pótlása gyanánt a vasúti üzleti számla terhére fognak törlesztetni. A mozdonyszaporitás legszükségesebb mérvére nézve tett beható számitások azonban azt mutatják, hogy a létező bajt ez az intézkedés sem fogja megszüntetni, miért is az 1894. évre 120 drb. mozdony beszerzése vétetett kilátásba, melyeknek vételára 4,162.985 írtra rúg. Ezen összeg következőleg lenne fedezendő: 1. a máramarossziget-határszéli vasút fentebb szám jelzett járműhiteléből fenmarad 617.625 frt: 2. az engedélyezendő 9,000.000 frtnyi hitelből pedig 2,917.000 frt,— összesen 3,534.625 frt volna e czélra fordítandó, mig a fenmaradó 628.360 frt fedezetéről később kellene gondoskodni.
