Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.
Irományszámok - 1892-867. Törvényjavaslat, a pénztári készletekről és az ezekből fedezendő beruházásokról
102 867. szám. téséról gondoskodni kell. Ugyanez a helyzet a fiumei kikötőre nézve is, melynek forgalma szintén évről-évre fokozatosan emelkedik, a hol szintén ujabb építkezések, illetőleg bővítések szükségesek. Minthogy azonban ezen jelentékeny szükséglettel szemben az állam pénzügyi helyzetével s azon nagy megterhelésekkel, melyeket az államháztartásra egyéb sürgős feladatok rónak, föltétlenül számolni kellett, s miután a szóban levő beruházások úgyis csak fokozatosan hajthatók végre s az állam pénzügyi helyzete megengedte, hogy a szóban levő beruházások azon része, mely egy év alatt végrehajtható, az állam pénztári készleteiből fedeztessék: ennélfogva addig is, míg a további szükséglet födözete iránt a törvényhozásnak annak idején előterjesztést tehetünk, ezen alkalommal csakis azon összeg vétetett számításba, mely első sorban és elodáz hatlanul szükséges. Azon összeg, melyet a szóban levő beruházások igényelnek, azon beruházásokon fölül, melyekről már az 1894., illetve 1895. évi költségvetésben történik gondoskodás, a tett számitások szerint 9,000.000 forintra rúg. Azon körülményeket, melyek a szóban levő beruházások elkerülhetlen szükségességét indokolják, a következőkben bátorkodom részletezni: I. Az államvasuti műhelyeket, illetőleg a kereskedelemügyi minister már az 1893. évi költségvetést kisérő jelentésében is utalt arra, hogy sem a budapesti főműhely, sem a külműhelyek nem bírnak megfelelő berendezéssel és az utóbbiak azon kiterjedéssel sem, melyet a jelentékenyen szaporitott járművek folytonos jókarban tartása igényelne s ezért már az 1893. évben e czélra fölvett költségek indokolásánál jelezte, hogy úgy a budapesti főműhely kiegészítése, valamint több külműhely kibővítése, illetve gépészeti berendezéssel való fölszerelése szükséges. A külmühelyekiiél ezen alkalommal kimutatott szükséglet azonban csak az akkori viszonyok között is már legsürgősebbnek talált műhely kibővítésekre és felszerelésekre, illetőleg a budapesti főműhely fölszerelésének legsürgősebben szükséges kiegészítésére volt fölvéve. Ámde a hálózat növekedése és a forgalom folytonos emelkedése következtében a járművek újabb szaporítása elkerülhetlen lévén, a műhelyek szaporításának és kibővítésének a járművek szaporításával annál inkább lépést kell tartania, mert a forgalom által fokozottan igénybe vett járműveken végzendő tatarozási munkákat a műhelyek megerőltetett, sőt részben éjjeli munka mellett sem voltak képesek végezni, úgy, hogy szükségessé vált a végzendő tatarozások egy részét idegen műhelyekben és gyárakban végrehajtatni. A mtíhelybővitések és szaporítások mérvének megállapításánál a gyakorlati tapasztalatok alapján megállapított azon legkésőbbre szabott követelmény szolgált irányadóul, hogy minden 100 mozdonyra legalább 22 fedett javítási állás, minden száz személy-, kalauz-, posta- és hasonló kocsira legalább nyolcz és végre minden száz teherkocsira legalább két fedett javítási állás jusson s ezen felül a műhelyek megfelelő vágányhálózattal bírjanak a kisebb javítást igénylő járművek elhelyezésére s végre, hogy a műhelyek gépészeti s egyéb felszerelése a műhelyek terjedelméhez képest befogadható járművek gyors és gazdaságos tatarozásához megfelelő arányban álljon. Ennek tekintetbevétele mellett megállapittatott, hogy az összes üzemben levő műhelyekben a járművek jelen állaga mellett hiányzik 68 mozdonyjavitási és 393 kocsijavitási fedett állás, a mely hiány tekintettel arra, hogy az 1894—6-ik években beszerzendő forgalmi eszközök arányában a javitási állások is szaporitandók, a zágrábi műhelynek időközben megtörténő megnyitása daczára is az 1896. év végéig 108 mozdonyjavitási s 478 kocsijavitási állásra emelkednék, ha a hiány pótlásáról kellő időben gondoskodás nem történik. Szintúgy már most is jelentékeny hiány forog fenn a műhelyi vágányoknál, melyeken a
