Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.
Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése
734. szám. i. vehető igazolási, felebbezési, felfolyamodási, felülvizsgálati és újrafelvételi jogorvoslatok révén nemcsak az ügy eldöntése előtt és után, de a végrehajtási stádiumban, sőt még azon tál is az érdekeltek számára lehetővé tétetett, miszerint igényeiket, jogaikat és érdekeiket teljes mértékben érvényre juttassák. A ténykérdés tisztázásának biztosítékát látjuk az első fokozatú eljárás közben alkalmazható szóbeliség és közvetlenségben és a bizonyítási eljárásnak majdnem egészen perrendszerű berendezésében. A jogszolgáltatásnak igen hatékony ellenőrző eszközét ajánlja a javaslat akkor, midőn kötelezöleg kimondja, hogy a biró tartozzék az igazságról nyilvánosan számot adni. Ha végül mindezekhez hozzávetjük még a közigazgatási bíróságoknak a rendes biróságokéval a bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó teljesen azonos jogát és a már fennebb érintett ítélő hatalom mérvét, akkor indokolt azon feltevésünk, miszerint a törvényjavaslat szerinti eljárás a megvalósíttatni óhajtott czélt teljes mértékben biztosítani és a gyakorlati élet igényeit és szükségleteit ki fogja elégíteni. Mindezek előrebocsátása után röviden összegezve a javaslat lényegét és fejleszthető irányát és mérlegelve emez új intézmény megvalósításától reményelhető eredményt, kétségtelennek látszik: hogy az Ítélkezési szabadság teljes mérvével biró, érdemben döntő joghatósággal felruházott bíróságok a nyilvánjog számára a közélet hullámai által nem érinthető menhelyet nyújtanak, hogy közigazgatásunk történeti fejlődésének megfelelően összeállított bírói formák között eljárni kötelezett elsőfokú szervezet, administratiónk önkormányzati közületén belül javitó, tehát jótékony hatást fog gyakorolni, hogy a szervezetében a szakszerűség és függetlenség követelményeit tekintve, a jogtudomány igényeinek megfelelő és a művelt világ bármely hason intézménye mellé méltán sorozható, felső közigazgatási bíróság jogelvekhez kötött döntései által következetes és életerős rendszert fog alkotni közigazgatásunknak sok tekintetben még szabályozatlan mezején, hogy átmeneti állapotban levő közigazgatásunkat oly szilárd tetőzet alá helyezi, melynek biztos fedezete alatt az administrativ reformok nagy átalakításait foganatba lehet venni, hogy végül a jog és törvény intézményi biztositékainak ezen legméltóbb koronája fokozni fogja a jogrend iránti bizalmat, megvédi a gyengét az erősebb ellen és biztosítja alkotmányos életünk legféltékenyebben őrzött legdrágább kincsét: a közszabadságot. Ezen indokolt feltevésből kiindulva, az 5!0. sz. törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánljuk. A törvényjavaslathoz mellékelt, kimerítő és általunk is elfogadott indokolás mellett nem szándékunk az 510. sz. javaslatnak részletes intézkedéseit külön megokolni, hanem szorítkozunk csupán a részletes tárgyalás közben tett elvi jelentőségű módosításaik ismertetésére, megjegyezvén, hogy ezen taglalás során külön ki nem emelendő módosítások részben az eredeti törvényjavaslatban észlelt sajtóhibák kiigazítását, részben pedig az irálynak egyszerűsítését, illetőleg helyesbítését czélozzák. Első lényegesebb módosításunk vonatkozik a törvényjavaslat 2. §-ának utolsó bekezdésére, mely szerint »köztisztviselők a bíróság tagjaivá nem választhatók«. Miután a köztisztviselők általános fogalma a nyugdíjazott és tiszteletbeliekre is kiterjed, és ezek közt kétségtelenül olyanok is vannak, kik közszolgálati készséggel és képzettséggel is bírnak, nehogy ezen alkalmas elem az elsőfokú bíróság köréből kirekesztessék, czélirányosnak véltük a megjelölt kizárási szabály alól a nyugdíjazott és tényleges szolgálatot nem teljesítő tiszteletbeli köztisztviselőket kivonni. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXIJI, KÖTET. 2