Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.

Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése

s 734. szám fontosság tulajdonitandó; tényleg ott, hol a közigazgatási hatóságok előtti eljárás megfelelően volt szabályozva és minden tekintetben megbizhatónak bizonyult, a közigazgatási bíráskodási intézmény létesítése alkalmával nem nagy gondot fordítottak az alaki szabályzat kidolgozására. Egyes államokban az administrativ jogszolgáltatás már évtizedeken keresztül működött a nélkül, hogy szükségét látták volna e bíróságokat az igazgatási rendes eljárástól eltérő szabályokkal ellátni; lielyenkint pedig annyira megbíznak az administrativ hatóságok eljárásában, miszerint az ezen úton megállapított tényállás képezi a közigazgatási bíróság döntésének alapját. Nálunk, fájdalom, e részben még igen kezdetleges állapotok léteznek, majdnem azt lehet állítani, hogy a mennyi részre van a közigazgatás széttagolva, ugyanannyi eljárás is dívik, — egységes szabályzatról szó sem lehet és rendszerint az eljáró tisztviselőtől és egyéni erejétől függ, hogy miként birja és tudja a tényállást megállapítani. Ezen rendezetlen állapotnak szerfelett káros következményei köztudomásúak; a közigazgatási határozatok ellen használt jogorvoslatok túlnyomó részében az érdekeltek panasza első sorban oda irányul, miszerint a ténykérdés nem lett híven felvéve, a tényállás helytelenül lett megállapítva; hogy ily körülmények között a jogkérdés sem nyerhet kielégitő megoldást, talán bővebben fejtegetni nem is szükséges. A közigazgatás alaki része eme hiányainak tudatában a bizottság kiváló figyelemmel tárgyalta a törvényjavaslat szerint tervezett eljárást és ha ezt minden lényegesebb változtatás nélkül elfogadta, azon meggyőződésből indult ki, hogy a javasolt törvénykezési szabályzat modern alapokon épült és a gyakorlati szükségletet teljes mértékben ki fogja elégíteni. Az eljárással szemben rendszerint következő igények támasztatnak : hogy olcsó, gyors, egyszerű, egyöntetű legyen, mindenekelőtt pedig a megvalósittatni óhajtott czélt biztosítsa. Az által, hogy megbizott közbenjárása nélkül a panasznak puszta jegyzőkönyvi bejelentése folytán a javaslatban alkalmazást nyert vizsgálati rendszer révén az egész közigazgatási per keresztülvezethető, a legszegényebb sorsúak részére is a jogoltalom igénybe vétele lehetővé van téve. A jogvédelem érdekeinek veszélyeztetése nélküli gyors eljárás abban nyert kifejezést, miszerint az egyes jogcselekmények és orvoslatok határideje lehetőleg rövidre van kiszabva, a bíróság gyors intézkedésre kötelezve, oly esetekben pedig, midőn az érdekeltek a szóbeli eljárást nem kívánják és ennek szükségét a bíróság sem látja, a sokkal rövidebb írásbeli eljárás alkalmazandó. Egyszerű a javasolt eljárás azért, mert mellőzhető alakszerűségek által nincs megnehezítve és a laicus elemnek is könnyű áttekintést és tájékoztatást nyújt. Habár az eljárás olcsósága és gyorsítása érdekeinek számbavétele mellett mindkét fokú bíróság előtti eljárást nem lehetett egyöntetűen szabályozni és a törvényjavaslat az első fokban eljáró bíróság számára a facultativ szóbeliség és közvetlenséget, a felsőbb fokban itélő bíróság számára pedig a kötelező írásbeli eljárást ajánlja, sőt a közigazgatási bíróság hatásköréhez utalt kihágások és áthágások a többi contentiosus ügyektől eltérő eljárási szabályzatot nyernek, mindazonáltal az egyöntetűség kifejezésre jut a mindkét fokxi bíróság előtt kötelező nyilvánosságban és azon körülményben, hogy az administratió jogvitás kérdései egyenlő alaki szabályok alkalmazása mellett nyernek ellátást. A javasolt eljárás gyakorlati czélszerűségének megítélése szempontjából szükségesnek véljük legalább alapvető elvi rendelkezéseit néhány általános vonásban jelezni. Az eljárásban nincs sem az inditványozási (tárgyalási), sem pedig a vizsgálati (nyomozó) rendszer egyoldalúan keresztülvezetve, hanem a felek teljes kezdeményezési szabadságának biztosítása mellett a bíróság is fel van jogosítva, sőt bizonyos mértékig kötelezve a tényállást hivatalból tisztába hozni és kinyomozni. Az eljárás megindításának alakja tekintetében a javaslat helyesen mellőzte a kereset jogeszközét és választotta az administratió körében otthonosabb panasz formáját, miután a kereset fogalma téves magánjogi feltevésekre vezethetne. Hasonlóan helyesléssel fogadtuk, hogy a panaszjognak a természetes és jogi személyek, továbbá a hatósági testületek és a közérdek képviselői részére való biztosítása és az eljáráson belül igénybe