Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.
Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése
734. szám. 1 tétleneknek látszó nehézségeken szerencsésen keresztül hatoltak ; hasonló akadályokkal küzdött Baden, sőt Bajorországban a kamarák a hatáskör megállapítása közben felmerült nehézségek miatt két ízben elejtették a közigazgatási bíróságok intézményét. Már a hatáskör statuálásának alakja is fontos szerepet játszik ; kétféle rendszert lehet alkalmazni: az egyik az elvi általánosítás (generalisatió), másik az ügyek és esetek szerinti eló'számlálás (casuisticus, specificatió, — taxatió) rendszere. Mindkettőnek van a gyakorlati alkalmazásból merített előnye és hátránya. Kétséget nem szenved, hogy az ügyek és esetek egyenkénti felsorolása által alig lehet az illetékességet kimerítően meghatározni, egyrészt azért, mert a törvényhozó figyelme minden egyes kérdésre ki sem terjedhet, másrészt pedig teljes lehetetlenség a közigazgatásnak változatokban gazdag, naponta új jelenségeket alkotó életét előre meghatározott rovatok közé szorítani. Es ha ezen aggályok daczára a törvényjavaslatban alkalmazott taxativ rendszert mégis helyeseljük, teszszük ezt túlnyomó részben czélszerííségi okokból; ugyanis a javasolt törvénynek általunk is ismételve méltányolt czélja a bírói ellenőrzést a közigazgatásnak csak egy határolt területére kiterjeszteni; ebből folyólag sokkal megnyugtatóbb eme határokat tüzetesen felsorolni és a közigazgatás, valamint a biróság közötti választó vonalakat egyenként megállapítani és ez által számos összeütközésnek elejét venni, mintsem egy eddig fel nem talált, tehát legalább is meg nem bizható, félremagyarázásokra, sőt illetéktelen foglalásokra is ürügyet szolgáltató elvi formulázás által kísérleteket tenni. De ha ezek daczára a megoldás ez utóbbi módját is választanok, a specificatiónak negatív irányával még sem lehetne szakítani, miután a judicatura hatásköre alá nem tartozó ügyeket és eseteket egyenkint kellene felsorolni. A törvényjavaslat szerinti hatáskör tárgyi kiterjedését tekintve, magában foglalja a községi, törvényhatósági, állami nyugdíjazási, közegészségügyi, rendőri, vallási és népoktatási, vízjogi, közúti és vámügyi, vasúti, állategészségügyi, erdészeti, vadászati, halászati, cseléd-, napszámos- és munkás-, végül adó- és illetéki ügyekből mindazon eseteket, melyekben a szó tágabb értelmében vett törvény az egyesek és testületek számára kifejezetten jogokat biztosit. De ezzel korántsem tekinthető a közigazgatási biróság hatásköre kimeritettnek, mert egyrészt már a bizottsági tárgyalás folyamán is — a mire különben a részletes indokolás során kitérünk — a bírói illetékesség több esettel ki lett bővítve, másrészt pedig a törvényjavaslat rendelkezéséből kifolyólag a ministeri rendeletek és bizonyos korlátok között a helyhatósági szabályrendeletek is a közel jövőben jelentékenyen fogják szaporítani az administrativ igazságszolgáltatás joghatóságához utalt ügyek és esetek számát. Miután az 510. számú törvényjavaslatnak elfogadott egész iránya és rendszere a nyilván jogon belül elkövetett sérelmek orvoslását czélozza, ennek természetes folyománya, miszerint a biróság hatásköre és közbenjárása csak a közigazgatási hatóság intézkedése vagy határozata után veheti kezdetét, —helyeseljük azonban az administrativ kérdéseknek gyorsabb lebonyolítása érdekében a javasolt törvénynek amaz elvi fontosságú rendelkezését, hogy a birói védelem rendszerint már a közigazgatási hatóságnak közvetlenül elsőfokú intézkedése ellen vehető igénybe. Elvi jelentőséggel bir a törvényjavaslat hatásköri részének azon rendelkezése is, mely szerint a biróság csak a jogsértések felett lesz hivatva itélni, ellenben az érdeksértés fölött egyedül azon esetekben, midőn utóbbi a jogsértéssel elválaszthatlan kapcsolatban áll. Habár a bízottság teljes tudatával bir azon nem egy izben észlelt jelenségnek, hogy az érdeksértések igen érzékenyen érinthetnek, mindazonáltal elfogadta a javaslat álláspontját azért, mert oly kérdések, melyeknek eldöntésénél a czélszerüségi szempont kizárólag, vagy legalább túlnyomó részben érvényesül, birói ítélkezésre nem alkalmasak. A törvényjavaslat harmadik alkatrésze szabályozza a közigazgatási bíróságok előtt követendő eljárást. Az administrativ bíráskodás megalkotásánál általában csak a szervezeti és hatásköri kérdés bir elsőrendű jelentőséggel, magának az alaki szabályzatnak egyedül viszonylagos
