Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.
Irományszámok - 1892-CI. 1894. évi XXVII. törvényczikk, azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanitók, igazgatónők és tanitónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról, kikről állami vagy más hasonló természetű közrendelkezéssel gondoskodva nincs
376 Cl. szán. fizetésének minden szaporodása után (ide nem számítva a lakpénzt) egyszersmindenkorra x /3 részt a nyugdíj- és gyámintézet javára lefizetni. b) A tanintézetek fentartői iskolájok minden igazgatói, tanári, tanítói, igazgatónői vagy lanitónői rendes állásáDak törzsfizetése s e törzsfizetés szaporulata után évenkint 5°/o-nyi összeget fizetnek. E tartozás az üresedésben levő állások törzsfizetése után is lerovandó. c) Az elősorolt intézetek tanulóitól (kivétel nélkül) fejenkint és évenkint a jogakadémiáknál 6 frtnyi, a többi tanintézeteknél 3 frtnyi díj szedetik. d) E nyugdíj- és gyámintézet kötelékébe tartozó mindazon tanintézetek fentartői, kik jövőben iskolai épületre vagy beruházásra állami segélyt kapnak, e segély után 15 éven át 3°/o-ot tartoznak a nyugdíj- és gyámintézet javára fizetni. e) Az államkincstár a nyugdíj- és gyámintézet szükségleteihez évenkint 60.000 frttal járul hozzá. Az a), b) és Q) alatt kijelölt jövedelmi forrásoknak egymáshoz való arányát az iskolafentartók a helyi viszonyok szerint esetleg módosíthatják, de e módosítás mellett is az ezen forrásokból eredő jövedelmek végösszegének változatlannak kell maradnia. A b) alatt kitüntetett 5°/o-ból az illető tanerők terhére áthárítható részlet maximuma 2%-na.n állapittatik meg. Oly intézeteknél, a melyeknél a fenforgó különleges viszonyoknál fogva nem valamennyi, hanem csak néhány tanerő nyugdíjazásáról kell gondoskodni, az a) és b) alatti befizetések csak e tanerőkre szólnak, a c) és d) alatt jelölt befizetéseket pedig a vállá— és közoktatásügyi minister arányosan állapítja meg. Az illető tanárok megterhelése ez esetben sem lehet nagyobb a fent kitüntetett mértéknél. Az ezen nyugdíj- és gyámintézetbe történt befizetések visszatérítésének semmiféle körülmények között sincsen helye. A némeiy tanintézeteknél már meglevő nyugdíjalapokat ezen országos intézet létesülte után az iskolafentaríók tetszésök szerint vagy az a), b), c) és d) alatt elősorolt befizetések alapjául szolgáló tőkeként kezelhetik, vagy pedig — az egyesek által eddig teljesített befizetések visszatérítésére netalán szerzett jogoknak épségben tartása mellett — más, eredeti rendeltetésűkkel rokon czélokra fordíthatják; de az ezen országos nyugdíj- és gyámintézet kötelékében álló tanintézetek alkalmazottjai s hozzátartozóik számára belőlök egy második nyugdíj- vagy gyámintézetet nem tarthatnak fenn4. §. A már fennálló tanintézeteknek e nyugdíj- és gyámintézetbe való belépése az illető iskolafentartónak jelentkezése alapján, mely jelentkezésnek e törvény életbeléptetésétől számított féléven belül kell végbemennie, önkéntesen történik. — Ha valamely már fennálló iskola fentartója tanintézetével később lép be, köteles a 3. §. a), b), c) és d) pontjaiban elősorolt járandóságokat visszamenőleg is, és pedig 4°/o-os késedelmi kamatokkal együtt akként leróni, mintha a jelen törvény életbeléptekor állt volna be a nyugdíjintézet kötelékébe; ellenkező esetben alkalmazottjainak szolgálata a nyugdíj-igényre nézve csakis a nyugdíj- és gyámintézetbe való belépéstől számíttatik. A jövőben keletkező iskolák fentartői azonban kötelesek tanintézetükkel ez országos nyugdíj- és gyámintézetbe belépni vagy alkalmazottjaik számára legalább oly nyugdíjról s hozzátartozóik számára oly ellátásról gondoskodni, mint a minőt a jelen törvény biztosit, és pedig a nélkül, hogy intézetök tanulóit, vagy alkalmazottjaikat az adandó nyugdíjért és ellátásért nagyobb mértékben terhelnék meg, mint a minő befizetést a jelen törvény szab meg, — ellen esetben iskolájuknak a nyilvánossági jog meg nem adható. A nyugdíj- és gyámintézetből kilépésnek nincs helye.
