Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-CI. 1894. évi XXVII. törvényczikk, azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanitók, igazgatónők és tanitónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról, kikről állami vagy más hasonló természetű közrendelkezéssel gondoskodva nincs

CL szám. 377 5. §. Az országos nyugdíj- és gyámintézet javára befolyó jövedelmek az állam pénztárában a néptanítói országos nyugdíj- és gyámintézet szabályai szerint a kormány kezelése alatt álló közalapként kezeltetnek. A 3. §. a) és c) pontjaiban megjelölt befizetéseket azonban az iskolafentartók szedik be és pedig vagyoni felelősséggel a be nem folyó, vagy behajthatatlan fizetések pótlására nézve, s aztán az összegeket a szükséges hiteles kimutatásokkal együtt beszolgáltatják a nyugdíj- és gyámintézet pénztárába. Ugyanekkor beszolgáltatják azon öszszegeket is, mely őket a 3. §. b), esetleg d) pontja értelmében terheli. A fentartókat terhelő e fizetések behajtása az állami kőzadók módjára történik. 6. §. A törvény életbelépését követő minden 10 év után a nyugdíj- és gyámintézet jövedelmeiről és kiadásairól részletes mathematikai mérleg készitendő, s ha e mérleg a jövedelmek apasztását megengedi, a 3. §. b) és c) pontjaiban megjelölt befizetések mértéke lejebb szállíttatik. 7. §. E nyugdíj- és gyámintézet a kötelékében álló tanintézeteknek nemcsak azon igazgatóira, tanáraira, tanítóira, igazgatónőire, tanítónőire terjed ki, kik ez országos nyugdíj- és gyámintézet életbelépte után törvény- vagy szabályszerűen megállapított ily rendes állásokra megfelelő képesítéssel, megfelelő minőségben törvény- vagy szabályszerű módon állandóan alkalmaztatnak, hanem kiterjed azokra is, kik e törvény életbelépte előtt léptek jelen szolgálatukba, és pedig már eddig teljesített szolgálatuk beszámításával. Oly igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők, tanítónők, kik ezen nyugdíj- és gyámintézet kötelékébe tartozó s ugyanazon iskolafentartó gondozásában álló más tanintézetnél is vannak közös iskolai szolgálatra alkalmazva, az ezen közös iskolai szolgálat után egységesen rendszeresített fizetésűk szerint jönnek e nyugdíj- és gyáraintézetnél tekintetbe. Ha azonban ez egységesen rendszeresített fizetésök magasabb, mint a nagyobb fizetésű tanintézet megfelelő állásának fizetése, a nyugdíj megállapítása csakis ez utóbbi fizetés mértéke szerint történhetik meg. Az oly igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők, tanítónők, kik más, e nyugdíj- és gyámintézet kötelékébe nem tartozó tanintézetnél vagy más hivatalban is vannak alkalmazva, ha a másik intézetnél vagy hivatalnál nyugdíjra van jogosultságuk, ez országos nyugdíj- és gyámintézetbe föl nem vehetők; — ha pedig máshol nincs nyugdíjra jogosultságuk, csak az esetben vehetők fel ez országos nyugdíj- és gyámintézetbe, ha az ennek kötelékében álló tanintézetnél teljesitik szolgálatuknak nagyobb részét, s ha alkalmazásuk rendszeres, állandó s legalább is oly mértékű, mint a minő az állami tanintézeteknél szokott lenni. Ez utóbbi esetben nyugdíj-igényök csakis az ezen nyugdíj- és gyámintézet kötelékében álló tanintézetben való alkalmazásuk szerint számítandó. Minden esetben szükséges, hogy a szóban forgó alkalmazottak magyar állampolgárok legyenek. 8. §. Oly esetben, a midőn az első szakaszban elősorolt alkalmazottaknak nincs természetben való lakásuk vagy lakpénzök, a nyugdíjba számitható fizetés megállapításánál állandó járandóságuk YÖ része lakpénznek vétetik s leszámittatik. E rendelkezés áll az esetre is, ha valamely alkalmazott lakpénze összes javadalmazásának */

5 részénél kisebb ősszegben volna megszabva. m KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXII. KÖTET. 48