Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-733. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakitásáról és állami segélyezéséről” szóló törvényjavaslatra nézve

256 733. szám. Ezen főszempontokból bírálván a törvényjavaslatot és annak kiegészítő részét képező szerződést, a bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy a fentjelzett czélokat első sorban a czélba vett társaság megalakításával lehet elérni, mert a jelenleg fennálló dunagőzhajózási társaság sem mostani alakjában, sem esetleg dualisticus szervezetében nem felelhetett volna meg a dualisticus szervezetnek nehézkes voltánál fogva a magyar forgalmi érdekeknek azon mértékben, mint a minőben azt az ország közgazdasági érdekei megkívánják; egy tisztán állami hajózás pedig a vizi forgalom természeténél és az esetről-esetre váltakozó forgalmi igényeknél fogva nem lett volna képes az állami kezelés rendszere mellett a hajózási forgalom gyors, kellően alkalmazkodó és üzletszerű lebonyolítására. A mi a tervezett önálló hajózási vállalatnak szervezetét, viszonyát az államhoz s az eléje tűzött feladatokat illeti, — a bizottság abban a véleményben van, hogy azok a szerződésben helyesen vannak körvonalozva. A magyar folyam- és tengerhajózási vállalat forgalmi politikájának irányára nézve az államnak messzemenő befolyás van biztosítva, ugy az igazgatósági szervezetet, mint a díjszabások megállapítását, felügyeletet és ellenőrzést tekintve. A vállalat által teljesítendő rendes járatok, Pozsonytól nyugot felé, a közép Dunán, a Tiszán, a Dráva torkolatánál és a Száván, valamint az Aldunán helyesen vannak megállapítva s mind megannyi forgalmi szükségletet vannak hivatva pótolni. E rendes járatok ellátásán kiyül a magyar hajózási vállalat tekintélyes hajórajának nagyobb része nem lesz lekötve, ugy, hogy azzal szabadon űzheti a hajózást a forgalmi viszonyok alakulásához és szükségeihez képest az ország hajózható folyóin, feladata, de érdeke is lévén az ország közforgalmi igényeit kielégiteni s azoknak szolgálni. A kereskedelemügyi mínister úr által készséggel megadott felvilágosításokból a bizottság megnyugvással győződött meg arról, hogy azon részletes intézkedések, melyek a már fennálló és a jelenleg tervezett gőzhajózási társaság kölcsönös viszonyát szabályozzák, azoknak egymás mellett leendő fennállását biztosítják, azonban a két társaság egészséges versenyét és szabad mozgását a közép Dunán, illetve a belföldi forgalomban és export-viszonylatainkban nem kötik meg, mely verseny hivatva lesz az ország közgazdasági fejlődését legnagyobb mértékben előmozdítani. A verseny okszerűen korlátozva csakis azon külföldi viszonylatokban lesz, melyekben a versenyt az ország közgazdasági érdekei nemcsak szükségessé nem teszik, de a melyekben az idegen proveniencziáknak túlolcsó szállítása már saját termelésünk szempontjából sem kívánatos. A két társaság ezen együttes működésében és ezen működés egymás közti kiegészítésében is biztosítékot talál a bizottság arra nézve, hogy a vizi forgalom egészséges alapokon fog tovább fejlődni és egy hatalmas emeltyűt fog képezni az ország közgazdasági fejlődésére. Bármennyire kecsegtetőknek látszanak a felsorolt indokok, a bizottság nem hagyhatta figyelmen kivül azon anyagi áldozatokat, melyeket ezen hajózási társaság létesítése következtében az ország magára vállal és kötelessége volt mérlegelni, vájjon az elérendő eredmények állanak-e arányban ezen áldozatokkal ? . E tekintetben a bizottság azon véleményben van, hogy egy ilyen nagy és fontos országos érdekű intézmény létesítésénél nem szabad kizárólag a fiskális érdeket venni zsinórmértékül, mert ha valamely politikai vagy közgazdasági czélt biztosan akarunk elérni, akkor az annak elérésére szolgáló eszköz olyan legyen, hogy minden valószínűség szerint esetleg nehéz körülmények között is biztosítsa a czél elérését s ne bizonyuljon gyengének, mihelyt — esetleg csak átmenetileg — kedvezőtlen conjuncturák következnek be. De még azon esetben is, ha a fiscális álláspontra helyezkedik a bizottság, az országtól kivánt áldozatok nem olyan nagyok, hogy az elérendő és úgy a közvetett, mint közvetlen haszon által ne ellensúlyoztatnának.