Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-725. A közigazgatási bizottság jelentése, „a Budapest fő- és székváros területén létesitendő magyar vígszinház részére 200.000 frt kamatnélküli államkölcsön engedélyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

725. szám. 327 725. szám. A közigazgatási bizottság jelentése, „a Budapest fő- és székváros területén létesítendő magyar vígszínház részére 200.000 frt kamatnélküli államkölcsön engedélyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A belügyminister úr 689. sz. törvényjavaslata, a Budapest ío- és Székváros területén létesítendő magyar vigszinház részére 200.000 frt kamatnélkíili államkölcsön engedélyezéséről a t. fíáz 4429. számú határozatával tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási bizottsághoz utasíttatván, van szerencsénk jelentésünket a következőkben előterjeszteni. Általánosan ismert, köztudomású tény az, hogy a Budapest fő- és székváros területén létező színházak a közönség befogadására már rég elégteleneknek bizonyultak, s mindinkább hangosabban nyilvánul az az óhajtás, hogy egy negyedik magyar színház létesíttessék. A színházakat nem pusztán mulattató, szórakoztató helyek, hanem a cultura fejlesztésének hatalmas eszközei gyanánt tekintvén, s figyelembe véve különösen azt is, hogy nálunk a közművelődés szempontjain kivül még fontos nemzeti érdekek is kívánatossá teszik a színházak számának szaporítását, örömmel látjuk azt a társadalmi úton megindult mozgalmat, mely czéljául tűzte ki a mutatkozó s általánosan érzett szükségnek megfelelően a fő- és székváros területén a magyar múzsának egy új hajlékot emelni s azt rendeltetésének oly időben, — a millennium évében — átadni, midőn előreláthatólag színházaink elégtelensége fokozottabb mérvben lesz érezhető. Egy szinház létesítése azonban, a dolog természetéből folyólag, oly sok nehézséggel jár s oly nagy tőkét igényel, hogy azt pusztán csak a magánvállalkozásra bizni, szerintünk egyértelmű volna a kérdés megoldásának talán hosszú időre való elhalasztásával, s épen ezért, tekintettel a színházak már fentebb hangoztatott culturális és nemzeti missiójára, csak helyeselhetjük, hogy a koczkáztatott s nagy anyagi haszonra kilátást nem nyújtó s kétségkívül hazafias czélt szolgáló magánvállalat állami támogatásban részesittessék oly módon, mint azt a törvényjavaslat czélozza. Minthogy a törvényjavaslat dispositiói szerint az államkölcsön összege csak az esetben lesz folyóvá tehető, ha a részvénytársaság kimutatni képes, hogy a szükséges tőke felett rendelkezik, azaz ha a vállalat sikere már biztosítottnak tekinthető, a czél fontosságát tekintve, egy aránylag nem nagy anyagi áldozattal az állam részéről lehetővé tétetik, hogy fővárosunkban, —