Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-725. A közigazgatási bizottság jelentése, „a Budapest fő- és székváros területén létesitendő magyar vígszinház részére 200.000 frt kamatnélküli államkölcsön engedélyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

328 725. szám. hol eddig az 560.000 lakosra csak három színház esett, mig a külföld nagyobb városaiban ennyi lélekszámra még egyszer annyi, sőt ennél is több esik, — a magyar előadó művészet egy új otthont leljen, melyben a fejlettebb ízlésű közönség a nemesebb szórakozás utáni vágyát kielégítheti s mely — közvetve — még egy magasabb érdeket is hivatva lesz szolgálni, a mennyiben t. i. a vígszínház a könnyebb fajok cultiválását tűzvén ki czélul, a nemzeti színház a komolyabb, történeti s classicus darabokra több súlyt fog fektethetni, s igy ezen első ilynemű műintézetüuk tulajdonképeni feladatának inkább fog megfelelhetni. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy az alkotandó új szinház a szinészképzésnek, a tehetségek fejlesztésének is hathatós eszközéül fog szolgálni, talán eléggé kimutattuk, hogy ez a szinház culturális szempontból fontossággal bir, s helyes és indokolt annak létrejöttét állami segélylyel is előmozdítani. Tárgyalásaink során felvettetett az a kérdés is, hogy habár — a tervezet szerint — a vígszínházban állandóan szerződtetett magyar társulat fog játszani, nincs kizárva annak lehetősége, sőt az alapitók intentióját is képezi, hogy abban némelykor idegen nyelvű előadások is tartassanak, s e szerint a vigsziuház nem kizárólag a magyar színművészet czéljaira fogván szolgálni, nem kellene-e az idegen nyelvű előadások teljes kizárására vagy legalább korlátozására magában a törvényben valamely rendelkezést felvenni ? Meg vagyunk ugyan győződve, hogy magának a vígszínház részvénytársulatnak érdekében fog állani az állandóan szerződtetett magyar személyzetét foglalkoztatni, s hogy jövedelmezőség szempontjából is elsőbbséget fog adni a magyar nyelvű előadásoknak az idegen nyelvűek felett, s bár azt hiszszük, hogy fővárosunk oly örvendetesen tapasztalt magyarosodásának gátat ma már semmi sem vethet, annál kevésbbé néhány idegen nyelvű szini előadás, melyektől Budapest mngyar jellegét félteni semmi okunk sincs, s melyeket a hozzánk mindig nagyobb és nngyobb számban ellátogató idegenekre való tekintettel még kívánatosaknak is mondhatnók s melyek saját szinművészetünk niveaujának emelése szempontjából még üdvös hatásúak is lehetnek, mindazonáltal azt az óhajtásunkat akarjuk hangsúlyozni, s ezt a t. Ház és kormány szives figyelmébe ajánljuk, hogy a vígszínházban rendszerint magyar nyelven tartassanak az előadások és csak kivételkép működhessenek idegen nyelvű művészi erők vagy játszhassanak jelesebb külföldi társulatok, de magasabb művészi színvonalon nem álló vagy épen a jobb ízlést sértő előadások s mutatványok a vígszínház színpadáról mindenkor ki legyenek zárva. Ily irányú rendelkezésnek felvételét a törvényjavaslatba azonban ajánlatba nem hozhattuk, mert annak sanctiót adni nem lehetvén, azt czélhoz vezetőnek nem láthattuk. Az előadottak alapján a 689. sz. törvényjavaslatot általánosságban s részleteiben a •/. alatt mellékelt szövegezés szerint a t. Háznak elfogadásra ajánljuk. Kelt Budapesten, a képviselőház közigazgatási bizottságának 1894. évi november hó 5-én tartott üléséből. Perczel Dezső s. k., Földvári/ Miklós s. k,, a Tcfizigazgatási 'bizottság dnöhr. a hözigazgatdsi bizottság előadója.